vadul fúródnak bőröm puha bársonyába
hiányoznak szemed végtelen mély csendjei
posványos pupilládba nézek
de hiába
posványos
By Hangavadul fúródnak bőröm puha bársonyába
hiányoznak szemed végtelen mély csendjei
posványos pupilládba nézek
de hiába
By Hangavadul fúródnak bőröm puha bársonyába
hiányoznak szemed végtelen mély csendjei
posványos pupilládba nézek
de hiába
5 hozzászólás
szia Hanga!
Nekem ez a vers nem csak a bőrömbe, de keménységével
egészen a bensőmig hatolt. Erős érzelmű, indulattal
teli alkotás lett. Nagyon mesteri, ahogy képpé formálod
az érzéseidet…
szeretettel leslie
Szia Hanga!
Nagyon fantáziadúsak és érzékletesek a versed képei! A “posványos pupilla” igazán eredeti és SZEM-léletes! Gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm nektek az olvasást és a kedvező véleményt is 🙂
Hanga
Szia Hanga!
Amikor a szeretett lény olyan állapotban van, amilyenben nem tetszik nekünk, akkor bizony a csókja szúr, de nagyon, szemei pedig nem őszinték, nekem ez jutott eszembe róla először. Másodszor pedig…ja nem akarok egy egész novellát ide írni, inkább megírom külön saját írásnak…hehehe.
Gratulálok újabb HANGÁD-hoz.
Köszi Brúnóka, és jó írást :-)))