Két megálló – pár percem a HÉVen –
pont kevés, hogy kabátom levegyem
– csak az esernyőt itt ne felejtsem –
élni kell tovább az ütemtervem.
Napok óta cipelek egy könyvet,
elő se veszem, úgysem figyelek.
Menni kell, rohangálni tovább, –
nem állok meg, hogy gondoljak rád.
1 hozzászólás
Ismerem az érzést, nagyon pontosan fogalmatad versbe (ráadásu).
Tetszett.
Üdv András