Kar lehullik, láb megroggyan
szélesedik élte rosszban.
Anya hajlik fehér hajjal
szava csendes, felér jajjal;
"Mennybe vágyom, lenne röptem,
érted hullik patak könnyem."
Kisírt szemét vakság gyötri
karján kezén kórság tört ki.
Felszánkázik Nap az égre
zord világnak tetejébe.
Gyenge tűzzel világlik csak
kemény szíveket lágyítgat
Vér a vérrel, víz a tűzzel
szelíden jöjj, mérged űzd el!
Bánatodat bátran hullajtsd
irgalmas légy, szeress úgy majd.
Hideg szívnek burka pattan
meleg tűzzel izzó katlan.
Ejh, mi ez a láz, még meggyaláz!
vagy mégsem olyan kemény a máz?
Ősz anyóka nem lát,s érzi:
Előttem állsz fiam. Férfi
ember lett belőled.
A konokságod, már legyőzted…
9 hozzászólás
Lendületes ritmikus az írásod, bár a címet nem értem. mást nem tudok hozzá tenni, csak hogy jó volt olvasni.
(egy helyen találnék plusz szótagot, ha lendületesen olvasod, rá jössz magad is)
Végül is egy anya emlékei, melyek kivetítődnek a fiára. Jól érzem?
üdv
Anikó
Anya a fiához, aki eddig tartotta magát, mert szégyellte érzéseit kimutatni…és végül belátod, hogy azok nem a gyengeség jelei. Ám ehhez előbb fel kellett nőne, felnőtté válnia…talán ennyit a cím magyarázatára.
ui:
Egy haldokló anya, memoárja.
Nekem tetszett, szomorúsága ellenére.
Edit
Köszönöm szépen az olvasást és a tetszést is Edit. Örülök mindig ha benézel verseimhez. 🙂
Átérezhető kedves Barn-y!
Gratulálok szeretettel: Ica
Köszönöm szépen Ica,hogy olvastad. Örülök ha így van. Üdvözöllek:b:)
Kedves Barny !
A felnőtté válás igen nehéz korszak egy ember életében.
Nagyszerű versedhez gratulálok.
szeretettel: Zsu
Kedves Barny,
nagyon tetszik a mondanivalója és a kép is, amelybe foglaltad.
Élmény volt olvasni.
Szeretettel Nádja