Hogy milyen a jó vers, nem tudom.
Pár ismert szó egy papírlapon,
pixelekből szőtt karakterek…
mitől lesz vers egy folyó szöveg?
A jó vers mozi, neked vetít,
vásznadon pergeti képeit,
színes kavalkád, ezer dolog –
s rájössz, az orsó benned forog.
A jó vers dolby-surround hatás,
körülvesz és a gyomrodba ás,
megrenget nyolc és fél Richteren,
és csendekbe omlik hirtelen.
A jó vers nem több, egy pillanat,
megfoghatatlanul elszalad,
utánakapsz, hogy tiéd legyen,
s már messze jár, túl a kék hegyen.
A jó vers fohász, ha istened
még nem láttad, nem is ismered,
mégis úgy fordít; s igen hamar
elveszel, hogyha hitedbe mar.
A jó vers szerelmes félelem,
minden átvirrasztott éjjelen
nyílik és hervad, mit rád hozott
kívánod, s szívedből átkozod.
A jó vers kínosan torz tükör,
beléd néz, úgy érzed, összetör
és szilánkjaidból elragad
megbánni egyszervolt önmagad.
A jó vers tűz. Élő lánggal ég,
megérzed, hogy olvad rád a szék,
és furcsán, belülről valami
fölhevít, aztán hagy izzani.
A jó vers belőled, benned él,
magába old, mint a nyári szél,
messzire visz, és magadra hagy.
Milyen a jó vers? A jó vers Te vagy.
15 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Filmként pereg előttem a versed, és a felvillanó filmkockák bent tartanak. Olyan mozizás ez, mint amikor lassítva jelennek meg előttem képek; lassított felvételként látok minden szakaszt, és mindegyik megállít az átgondolás miatt.
Most is tartom, amit a harmadik versszak mottó jellegéről mondtam, de mindegyikben találok valamit, ami külön is megfog.
Többféle verset mutattál be. Azon tűnődöm, mekkora élmény lehet legalább egyetlen olyat írni, amelyikben az összes kritérium összegződik. Hatalmas kihívás, izgalmas feladat. 🙂
Most is nagyon tetszik, örömmel olvastalak itt is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
biztos vagyok benne, hogy írtam a bejegyzésedre… szóval nagyon örülök, hogy moziztál, és köszönöm, hogy minden szakaszban találtál megjegyzésre érdemes gondolatot. Nagy örömmel láttalak itt.
aLéb
Kedves Béla! Bravúros! Így fogalmazza meg a költő. Jobban mondva a KÖLTŐ. Hétköznapi szavakkal én azt fűzném hozzá, hogy akkor jó a vers, ha "megveszik" Most nem feltétlenül csak a jó pénzért való megvételről beszélek, pl. egy könyvesbolt kirakatából, átvitt értelemben mondom: "megveszik", tetszik az embereknek, sokan olvassák. Sokan, de nem mindegy, h kik a "sokak"? A hímzett Házi Áldást is sokan szeretik a konyhájuk falán, s a hattyút a tóban bárányfelhőkkel. Jaj a költőnek s a műnek, ha csak ez a „réteg" veszi. De ha a versolvasó, Adyn, Radnótin, Villonon, Arany Jánoson, F. Garcia Lorcán Keats-en, stb felnevelkedett, megfelelő művészi ízléssel rendelkező olvasó, akkor biztos lehet benne a költő, hogy műve célba talált. Én így vagyok a verseiddel, bár nem hiszem, hogy feltétlenül a második csoportba sorolható olvasók közé tartoznék. Sőt! De a kivétel erősíti a szabályt! Üdvözlettel: én
Kedves László, nagyon örültem a bejegyzésednek, köszönöm, hogy jó véleménnyel vagy a verseimről.
aLéb
Kedves aLéb!
Valóban, mindannyiunkban ott rejtőzik egy jó vers, csak meg kell találni, fel kell ismerni valaki írásában. Ha hasonlattal fejezném ki, olyan, mint amikor valakiben ráismerünk a bennünk meglévő szerelmünkre.
Üdv: Kati
Kedves Kati,
nagyon jó hasonlatot találtál az érzésre, köszönöm, hogy itt voltál.
aLéb
Különbe, szia Aléb!!
Mondhatnám, bravúros, mondhatnám, csodaszép; jelzőim fokozni nincs értelme.
Egyszerűen megragadó! Intelem mindannyiunk számára; mit érnek a hamisan összecsengő rímek, gondolat nélkül? És ugyan, mit ér a gondolat, csengő rímek nélkül? Nem tudom, nem tudom…
Nehéz megragadni a lényeget – neked sikerült.
Köszönöm, hogy olvashattam!
tisztelettel: Túlparti
Szia Túlparti!
Örülök, hogy mindig hagysz bejegyzést, gondolatokat a verseim alatt, és ezért köszönettel én tartozom.
aLéb
Kedves Aléb!
Már tudom milyen egy jó vers szerinted.Rájöttem na én nem így gondolom.
Ja erre nem most jöttem ám rá.Én a hangulatot ragadom meg azért van ami humoros.
Bevallom még az életbe sose nem filozofáltam azon, hogy milyen egy jó vers.
Úgy voltam vele na 50-50%-ék vagy tetszeni fog vagy nem.Ez jó mert még ezt nem olvastam sehol.
Azért érdekes volt.Köszönöm az élményt.
Ági
Kedves Ági,
éppen így van, ahogy írod. Mindenkinek más és más a jó vers, ugyanakkor azt gondolom, a jó írás, nem csak a vers, megszólal, érzésekké, képekké válik az olvasójában. Persze van akiben nem történik semmi, ez is vers sajátja, merthogy nem vagyunk egyformák, másképpen reagálunk dolgokra.
Köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Jaj még valami.Anyám olvasott nekem egy verset.Azt mondta ugye milyen jó?
Nahát nekem meg pont nem tetszett, de lehet az ízlés világommal van a baj.
Ami az egyiknek sz.r a másiknak kincs így van ez az életben mindennel szerintem.
Elnézést a trágár kifejezésért.
Ági
Ági, még ha vannak is elfogadott, egyetemes értékek, akkor sem kell mindenkinek ugyanúgy éreznie, így szerintem nem feltétlenül a te ízléseddel van baj. 🙂
Köszönöm a bejegyzéseidet.
aLéb
Jól körbejárja a vers mibenlétét. Itt-ott talán ellentmondás is vcan a versdefiníciók között. A vége különösen tetszik. A jó vers Te vagy. Ez szerintem is így van.
Kedves Péter (Madár),
köszönöm az olvasást. Bár én (most újra elolvasva) nem találtam ellentmondást; talán mert szándékaim szerint a vers sokféleségének, lehetőségeinek felsorolása, inkább szakaszonként egy-egy jellemzőjének a megfogalmazása, de örömmel veszem, ha megírod, hol érzed. A záró megállapításban tett egyetértésed köszönöm, ezt gondolom, sokan érezzük így. Örömmel láttalak itt.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A Napvilágon utolsó hsz-emet írom hozzád, erre az alkalomra ezt a versedet választottam.
Mosolygok, mert ebben összegződik az a sokféle tanítás, amit hosszú évek alatt kaptam Tőled, emiatt álltam meg éppen itt.
A megszámlálhatatlan építő vélemény jó hatással volt rám. Nemcsak szabályok ragadtak meg bennem, hanem az is, hogy miként lehet érezni egy versben, és hogyan lehet eddig eljutni.
Ismét “moziztam”, mint ahogy az első bejegyzésben leírtam, csak most még élesebbek, letisztultabbak a képek, és távolabbra látok.
Bármelyik versedet választhattam volna, számomra követendő példa voltál, az is maradsz.
Úgy gondoltam, hogy ezt mindenképpen magammal kell vinnem, mert örök tükör, és nem árt, ha egy magamfajta írogató olykor belenéz. Olyan ez, mint a távtanítás.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin