Buja talány ugrik félre,
mindannyiunk örömére,
félre-félre kör középre,
sikamlós a hét kiléte.
Zugban talány, zugban öröm,
nem kerülöm, csak föllököm,
holnapután egykettőre,
csatakos lesz, majd a bőre.
Izzadjon most más helyettem,
a jó időt még hevítem,
sátortetős ponyva alatt,
bőröm nem pirítja meg a nap.
Szellős szunya, szakadt paplan,
örömérzés lankadatlan,
kísértés is kihunyt mára,
eloszlott, mint könnyű pára.
Éjszakának csendje ragyog,
dúdolgatnak az angyalok.