Pünkösd előtt

Ó, Szentlélek!
Az első Pünkösd óta éltet
és táplál tüzed.
Milyenek is lennénk Nélküled?
Mint papíron a holt betű,
mint megszólalni képtelen,
húr nélküli hegedű.
Olyan vagy, akár a hűs forrás,
éltető nedű.
Általad leszünk – mint frissen
öntözött fű – üdék.
S ha szívünket ellepi a bűn
mint keserű üledék,
Te választod el
a salaktól a nemest.
Te vagy, Ki megtisztít
és hófehérre fest.
Általad lesz fürge a rest,
és az álmodozó józan.
Szépséged tükrözi
a tündérrózsa a tóban
és a pipacs az út mentén.
Hogy tiszta templomod legyek,
mennyire szeretném!
Rólad regél a rét
minden virága,
Te túrsz szerelmesen
a szép lány hajába,
Tőled illatos a mályva,
meg a bódító rózsa.
S bár nem tud róla,
Téged dicsér minden lélek,
mert Te vagy,
Akitől él az élet.