Punnyadok a kanapémon,
Nincsen semmi gondolatom.
Bambulok a szemem mögül,
Az idő meg csak úgy röpül.
Balra hogyha elfordulok,
A padlóra lepuffanok.
Nem is gördülök hát arra,
Maradok így, mozdulatlan.
Ebben a nagy tespedésben
El is álmosodik lényem.
Lehunyom a bal szememet,
Kisvártatva jobb is pihen.
Nem alszom ám, dehogy, én nem…
Csupán alfába mentem le.
Ez sem segít semmit rajtam,
Ürességem lankadatlan.
Nyújtózom, majd ásítozom,
Takarómért csavarodom.
Persze balra (mért ne arra)!
Lezúgok a parkettára.
Fejem koppan, agyam tottyan,
Padlófényben nézem magam.
Nincs mit tenni, így jártam én,
Felnyúlok a kispárnámért.
Ha már lejjebb jöttem eggyel
Jót teszek a gerincemmel.
Pihengetek itt is kicsit
Hátha megszűnik a semmi.
Ebben a nagy testmozgásban
Energiám tova lobban.
Elalszom a padlón fekve,
Másnap reggel ébredek fel.
Mozdulnék én, de nem tudok,
Fáj és sajog minden tagom.
Gondolatom mégis csillan,
Szabadnapom kiveszem ma.
9 hozzászólás
Szia Kerepke!
Jó kis gondolatok! vagyunk így néhányan sokszor!
Egy apró észrevétel és jó tanács. A szavak végénél a rímek jobban szeretik, ha egyformán vagy mássalhangzóra, vagy magánhangzóra végződnek!:)
De ha direktben írtad így, az már más tészta!:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Kerepke!
Érdekes dolog ez a punnyadás! 🙂
De ettől nagyot lehet koppanni. Én inkább dolgozni mennék. 🙂
Gratulálok versedhez!
Alberth
Kedves Kerepke!
Nekem is a rímekkel van bajom. Csiszolnék rajtuk kicsit. Amúgy pedig tetszett a versed, friss és üde, igazán fiatalos semmittevős vers, humorral átszőve.
Kedves Fél-X, alberth és Irén!
Köszönöm amit írtatok és a pöttyöket is. Főleg annak örülök, hogy jeleztétek mi az amin javítanom kell. Nem direkt írtam így a rímeket, ezért továbbművelem magam rímtanból, várom az ihletet. és javítom soraimat 🙂
Évek óta nem hiányoztam a munkából, talán azért, mert szeretem amit csinálok.
Friss, üde, fiatalos? Tudtam, hogy tanárnak kell mennem, a gyerekek így 46 évesen is "fiatalon" tartanak (egyébként is csak ők öregszenek :))).
Jó a téma, de a nyelvezet túlságos leegyszerűsítése miatt az írásod elveszti az irodalmi jellegét. Ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, kreatív sorvégi rímekkel, pontosabb ritmusérzékkel.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Igazad van ,sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, ha értenék hozzá. No de nem értek, sajnos :).
Köszönöm, hogy olvastál, és némi pöttyre is méltattál :)))
Kedves Kerepke!
Ne búsulj, s örülj, hogy felsorolnak némi javítani valót. Valóban hangulatos, érdekes, humoros is, amit versbe foglaltál. Jó volt olvasni, kicsit derülni.
Nos, én is tanáccsal szolgálok: Ha elsőre nem egészen stimmelnek a rímek, a sorok szótagjai, kicsit félreteszem pihenni az anyagot, aztán napok múlva, vagy amikor eszembe jut, előveszem, és mindig akad benne igazítanivaló. Sokszor ugyanabból a sorból a szavak cseréjével is kijönnek a szóvégi jobb rímek. Így pihentetve aztán idővel egészen másként néz ki a vers, s csak akkor teszem föl, amikor már érettnek tekintem.
Egyébként ne szegje kedved a kritika, mert gyakorolva tanul az ember.
Egyébként az én szavajárásom is (olvastam a válaszodban), hogy: öregszenek a gyerekek!
Szeretettel: Kata
Kedves Kerepke!
Tetszik amit írtál!
Kedves, vidám, hangulatos vers.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves A.S.N!
Köszönöm hogy olvastál, örülök, hogy tetszett 🙂
Kerepke