| R. M. Rilke: Advent
Es treibt der Wind im Winterwalde Schmargendorf, im Dezember 1897 |
R. M. Rilke: Ádvent
Szél tereli téli erdőn Schmargendorf, 1897 decemberében (fordította: Tauber Ferenc) |
| R. M. Rilke: Advent
Es treibt der Wind im Winterwalde Schmargendorf, im Dezember 1897 |
R. M. Rilke: Ádvent
Szél tereli téli erdőn Schmargendorf, 1897 decemberében (fordította: Tauber Ferenc) |
29 hozzászólás
“Szél tereli téli erdőn
Pásztorként a pehelycsordát,”
Szeretettel: Rita 🙂
Jugendrotkreuz / Marcel und der Wolf S. 14
2. Das Gedicht von Rainer Maria Rilke hat Viele zum Übersetzen inspiriert. Hier einige Beispiele. Welche Übersetzung gefällt dir am besten? Warum? Versuch deine eigene zu machen.
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, –
szelet fog, – készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele. (Fodor András fordítása)
Tereli már a téli erdőn
hópehely-nyájait a szél,
némely fenyő jövője-sejtőn
áldott, szent fényeket remél;
s egyre figyel. Utak havára
nyújtózik ága ? híven él,
szelekben, szemben, nőve várja
dicsőséged, egyetlen éj. (Suhai Pál)
Erdőben télen szél kergeti
A havat, mint pásztor nyáját,
Némely fenyő előre sejti,
Istenfényes lesz nemsoká,
S fülel kifelé. Fehér útra
Hajlik már fa s ág, menni kész,
Dacol széllel, s hiszi, jő újra
Egy áldott, csodálatos éj. (Szalki Bernáth Attila)
A szél az erdőn havat kerget,
Juhász, ha szól, fut így a nyáj,
Egy-két fenyő valamit sejthet;
Szent fényben lesz fenyő király,
Remél, fülel. S havas útra
Kihajlik ága – menne már,
A széllel küzdve nő, de tudja:
Csodás az éj, mit szíve vár. (Szalki Bernáth Attila)
A szél pásztorként űzi-hajtja
az erdőn pehely-nyájait,
s a fenyők sejtik, mára-holnapra
gallyukat fények szentelik,
s hallgatóznak. A havas útra
szélesen borul a sok ág,
szelet fog, s várja kinyúlva
a dicsőséges éjszakát. (Tornai József)
Kedves Attila bá’
kérlek, hogy a hozzászólásaidat mindig magyar nyelven fogalmazd meg, és az adott műről szóljon!
Megértésedet köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
2. Rainer Maria Rilke verse sokakat inspirált a fordításra. Íme néhány példa. Melyik fordítás tetszik a legjobban? Miért? Próbáld meg elkészíteni a sajátodat.
Szerencsére több fordító is igyekezett visszaadni ezt a gyönyörű verset. 1897 decemberében Rilke még csak 22 éves volt, de ontotta a remeknél remekebb verseket. A nagyérdemű majd eldönti, melyik magyar verzióban tetszik neki az “Ádvent”. Ha más variációk is léteznek, szívesen olvasnám őket.
Itt egy további változat:
(Koosán Ildikó fordítása)
Téli erdőn a szél, mint pásztor
pehelynyájat terel, zavar,
némely fenyő sejti magáról
fennkölt, szentfényű lesz hamar.
Kifelé figyel: s a havas útig
nyújtózik ága ? napra-nap,
kész szél ellen nőni a csúcsig
egyetlen dicső éj miatt.
A link alatti cikk az eredeti verset és a Fodor András-féle fordítást méltatja:
https://reposzt.hu/blog/jakab-koves-gyoparka/2016-12-19/adventi-metafora#gsc.tab=0
Kedves Attila!
Köszönöm a gazdag kínálatot. Saját magam nem vállalkoznék a fordításra, mivel nem birtokolom olyan szinten a német nyelvet. Öröm volt olvasni mind. A lényeg megmaradt bármelyiket is olvastam. Vannak olyan szavak és kifejezések, amelyek az ízlésemhez közelebb állnak, de ennek semmi köze nincs a fordítás minőségéhez. Dicsőséges, áldott, csodás éjt vár a természet. “Némely fenyő előre sejti, Istenfényes lesz nemsoká,” Ezzel a mondattal egyértelművé tetted, hogy mire is készül némely fenyő. Rendkívüli, szép gondolat, ahogy a természet várakozásába ülteti a költőnő az adventi várakozás örömét.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita!
Rilke – férfi, költő – Rainer Maria a németeknél dupla férfi keresztnév.
Kedves Attila!
Köszönöm szépen. Ma is tanultam valamit.
Áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok!
Szeretettel: Rita 🙂
Csordát a tehenek alkotnak, nekem a hópelyhek finomabbak,
és inkább a nyáj illik hozzájuk, amihez meg a pásztor dukál.
És hát a szótagszám (9-8-9-8-9-8-9-8) mellett én jambikusnak
érzem a sorok lejtését…Mivel (hó)pelyhek “tereléséről” esik
szó, igazából az erdőhöz sem szükségeltetik a “téli” jelző,
ahogy többnyire a Feri által – nagyon köszönni valóan – ide
idézett neves műfordítók többsége sem említ “téli” erdőt…
Hangulatos, szép vers, karácsony közeledvén aktuális is! 🙂
Kedves Dávid,
>>Csordát a tehenek alkotnak, nekem a hópelyhek finomabbak,
és inkább a nyáj illik hozzájuk, amihez meg a pásztor dukál.<>És hát a szótagszám (9-8-9-8-9-8-9-8) mellett én jambikusnak
érzem a sorok lejtését?<>Mivel (hó)pelyhek ?tereléséről? esik
szó, igazából az erdőhöz sem szükségeltetik a ?téli? jelző,
ahogy többnyire a Feri által ? nagyon köszönni valóan ? ide
idézett neves műfordítók többsége sem említ ?téli? erdőt?<<
Rilke téli erdőt írt. A Te érvelésed alpján akár az erdőt is el lehetne hagyni, hiszen szerepel a fenyő szó. Mindemellett a téli erdő nálad is szerepel, tehát nem igazán értem a felvetést.
Ennyit a saját fordításomról. Most néhány észrevétel a Te fordításodról:
(Hivatkozási alapul kimásoltam a fordításod: )
A téli erdőn nyáj módjára
Havat terel a pásztor-szél,
S fenyő, pár érzi, nemsokára
Ragyogni fog majd, s vígan él.
Az útra fülel, ? mind fehérek ?,
S az ágait kinyújtva már
Kicsit még nő, feszülve szélnek,
Míg szent éjére várva-vár.
?Nyáj módjára havat terel? ~ nehéz értelmezni: A pásztor-szél nyáj módjára (= mint a nyáj?) havat terel?
?pásztor-szél? ~ eléggé önkényes összetétel
?a fenyő, pár érzi? ~ Ez grammatikailag rendben van így? A fenyő utáni értelmezőről van szó?
? vígan él? ~ Él? (Kivágták, és él? Tucatnyi más ige jó lenne. De pont az ?él?? Ja, az egy szótagú: bél, dél, fél, gél, kél, szél, tél, vél szavak nem kínáltak megfelelő rímet?)
"Az útra fülel, ? mind fehérek ?" ~ E./sz . vagy T./sz ? Ez erősen meghatározná a szövegkohéziót.
?Kicsit még nő? ~ Rilke ezt írta volna? ?Még kis növésről? egy szó sincs az eredetiben.
?ágait kinyújtva már? ~ mihez képest ?már??
Üdvözlettel
Feri
A téli erdőn nyáj módjára
Havat terel a pásztor-szél,
S fenyő, pár érzi, nemsokára
Ragyogni fog majd, s vígan él.
Az útra fülel, ? mind fehérek ?,
S az ágait kinyújtva már
Kicsit még nő, feszülve szélnek,
Míg szent éjére várva-vár.
Kedves Feri!
Igazad van. Az első strófa eredetileg úgy kezdődött, hogy
A téli erdőn pásztor módra
Hópehely-nyájat hajt a szél…
Kár volt felcserélni a pásztort a nyájjal…
Némely, néhány, pár… Nagyjából ugyanaz,
mert nem mindegyik fenyő érzi/sejti, hogy
belőle majd karácsonyfa lesz. Fakivágásról
nem ejtettem egy szót sem!
A fromm … wird = víg/vidám lesz majd, ha
feldíszítik és ünnepi fényben ragyog… De ez
csak nemsokára lesz, ha ő lesz a kiválasztott.
Az útra fülel a fa, onnan érkeznek érte, és az
utak ilyenkor fehérek mind, mert behavazottak.
‘S az ágát nyújtóztatja már” volt az első verzió…
Kicsit még nő… Persze, mert napokba telhet,
míg érte jönnek, és ő addig is nő, mert még
szebbnek, sudárabbnak akar mutatkozni.
Közben persze a szél, ha már havat fúj, akkor
őt is fújja, és szembe kell vele feszülnie, nehogy
az letörje idő előtt. És így várja nagyon azt a
szent éjt, mikor díszes karácsonyfa lesz valahol…
Minden sorom önmagát magyarázza, és az
általad hozott fordítások között megállná a
helyét, valahol középtájon, már csak azért is,
mert követi az eredeti szótagszámot, és több-
kevesebb sikerrel a ritmikát. Az idézett verziók
mindegyikében tudnék találni én is kifogást,
de inkább a szellemes megoldások tetszettek.
A saját fordításod formai másságát végül is
nem indokoltad meg, pedig az is érdekelne.
Köszönöm, hogy alaposan taglaltad hibáim,
és részben el is kell fogadjam érveidet!
Barátsággal: Dávid
Kedves Dávid,
a formai eltérés az eredeti vers és az én fordítáom között annyi, hogy Rilke felváltva 9 ill 8 szótagot alkalmaz, nálam végig nyolcasok szerepelnek.
A szótagszámot illetően megragadott a mérnökien pontos számlálás, és megnéztem, mennyire nehéz teljesíteni azt az ?elvárást?, hogy az eredetivel megegyező szótagszám szerepeljen a fordításban is. Kb. 5 percig tartott teljesíteni. Ehhez a páratlan sorokba kellett 1-1 szótagot betenni. Ám a probléma ott van, hogy nem ezen múlik.
Bár a hangsúlyos verselésbe az időmértékes deklamálást nem szeretem belekeverni, ritmikiailag kb. következő a helyzet:
A verslábak száma végig 4, az eredetiben és az én fordításomban is.
Rilke ritmusa időmértékes jelöléssel (Z= szün.):
1 u_u_u_u_u
2 u_u_u_u_Z
3 u_u_u_u_u
4 u_u_u_u_Z
5 u_u_u_u_u
6 _uu_u_u_Z
7 u_u_u_u_u
8 u_u_u_u_Z
Ez eléggé tiszta struktúra, látszatra jambus, kivéve a 6. sort. Ha azonban a lüktetését nézzük, akkor inkább a mindkét (N és M) nyelvre inkább jellemző trocheusról van szó, rengeteg ?Auftakt?-tal. Hozzá jön még, hogy a sorkezdetekhez hasonlóan a sorvégi (zenei értelemben vett) szünetek is belejátszanak, ill. a következő sor (?vélt?) ?Aufttaktja? is ?felcsúszhat? a mindenkori megelőző sor végére.
A trocheus-os feltételezést támasztja alá a 6. sor is, ahol nincs ?Auftakt?.
Bár mandolinnal nehéz ?vonulni?, ám, ha lépned kéne a ritmusára, az iktusos=súlyos szótagokra lépnél, 4/4 es ütemre, tehát a láb földhöz csapása (vagy a taps elcsattanása) mindig a ?_? szótagra esne.
Vagyis, egy egyszerű függőleges ?vonal? meghúzásával, ami mindenütt az 1. szó(tag) után húzódik (kivéve a 6. sort, ahol az 1. szó előtt), egy egyszerű, négy verslábas trocheus látszik. Ettől függetlenül: Nem a görög/latin elnevezésen múlik, hanem a lüktetésen.
(Az ún. helypótló ?es?, a névelő és az ?und? súlytalanságára a mindenkori sorkezdő pozíciójában ki sem térek, de szerepüket talán a magyar ?És?? helyetti ?S?? sorkezdéshez hasonlítanám leginkább, ahol a fordító örül, hogy nyert egy szótagot.
/Mindemellett azt a ?huszárvágás?-t eddig csak egyvalakitől láttam, hogy nem anyanyelvi létére a németben is érvényre akarja juttatni az ?und?-nak a ??d? ként voló írásával. Nem nehezményezem, inkább azt mondom, kellene német anyanyelvi lektor. És itt messze nem a szövegek művészi kvalitásairól van szó, hanem olyan helyesírási, szemantikai, morfológiai, szintaktikai, azaz nem csak grammatikai hibákról, amiktől teljes szövegek válnak anyanyelviek számára érthetetlenné. Ráadásul a költők érdekeit senki sem képviseli. De ezt inkább hagyjuk!/)
Bár azt írod, Te jambikus lejtésűnek érzed a versed, a Te megoldásodban öt alkalommal trocheikus sorkezdet van. Akkor az általad érzett tipikus jambust miért csak három helyen alkalmaztad?
Még kevásbé tudom felfedezni és követni azt a ritmikus lüktetést, ami az eredetiben, és pl. az én fordításomban benne van. Gondolom, ez nem a fülünk eltérő felépítettségén múlik. A 3. sorban pl. hány versláb van, és hol vannak az iktusok? A 6. és 7-8. sorokban szintúgy.
Én azt gondolom, ez a vers a következőkben zárójelbe tett 4 db változtatással tökéletesen teljesítené a szótagszámra vonatkozó elvárásokat (páratlan sorok: 9, páros sorok: 8), mégis sokkal ?döcögősebb lenne magyarul, ezért TUDATOSAN választottam a végig 8 szótagos megoldást.
(A) szél tereli téli erdőn
Pásztorként a pehelycsordát,
Némely fenyő érzi, (hogy) eljön
a fénnyel szentelt jámborság;
Hallgatózik. (A) fehér útig
Terjed ágainak vége,
Dacol (a) széllel, karja nyúlik
azon éj dicsőségébe.
Egyebek:
– a neked nem tetsző ?csorda? szóhoz:
A mai magyar köznapi halandó (akik közé én is tartozom) nem korlátozza be a csordát a tehenekre. Én már számtalanszor láttam, hallottam a birkacsorda szót (Google: 2200 találat 0,26 mp alatt), ha úgy gondolod, hogy a birka/juh/bárány finomabb a hasonlathoz, mint a tehén. Ettől még én nem zárom ki a nyáj szót, de az én szóhasználatomban itt éppen a csorda jelent meg.
És kinél nem a pásztor dukált? Talán kondás is szerepelt valahol?
– A ?fromm? nem vígat jelent. hanem buzgón vallásosat, jámborat, ájtatost. Azt hiszem, a kettő nem uganaz.
– a ?fenyő? és az utána szereplő ?pár? közti kapcsolat továbbra sem világos számomra
– A kivágást persze, hogy nem írtad. De azt írtad: vígan él. 1x: fromm nem víg, 2x: sajnos nem él az már (azért kerül be a házakba, mert kivágták).
– ?kicsit még nő?: Itt szerintem az a réma, hogy szélnek ellenállva, nem az, hogy egy kicsit.
– az útra fülel, mind fehérek (Ezek szerint az első tagmondat alanya a fenyő, a másodiké az utak? ? Számomra ez még most sem világos.)
Összességében: Én nem a fordításodat akartam értékelni, vagy besorolni más alkotások alá, fölé vagy közé. Csak egyetlen véleményt fogalmaztam meg, bármiféle sommás ítélet nélkül, csak a számomra érthetetlen dolgokat megkérdőjelezve. Osztályzatot eleget adtam én már tanár koromban, ennél a fordításnál is csak a saját véleményemet írtam meg. De miért kellene osztályozni? Kell a verseny? Kinek?
A fordítók jó szándékát és tökélyre törekvését persze nem kérdőjelezem meg.
Kedves Feri!
Köszönöm szíves elméleti fejtegetésed, szubjektív értékeléseidet. Saját fordításainkat támogatandón…
Jó szándékkal törekedtem a tetszetős megoldásra.
Köszönöm, hogy a karácsonyi ünnepek közepette is
vetted a fáradságot egy ilyen alapos elemzésre. Attila
által hozott fordítások ismerete nélkül követtem el az
én verziómat, és azok mindegyikének szóhasználata,
hol itt, hol ott igazolja vissza az enyémet, szerintem…
További szórakoztató fordítást kívánok, zenészi füllel!
BÚÉK-2024!
Dávid
“A link alatti cikk az eredeti verset és a Fodor András-féle fordítást méltatja:”
Elolvastam a cikket, egyáltalán nem érzem benne a Fodor féle fordítás méltatását.
Egyébként Fodor fordítása szerintem gyenge fordítás.
SzBA
“Rilke azon kevesek közé tartozik, aki róla beszél adventi versében, s egy nagyszerű magyar fordításban számunkra is közkincs lehet.”
Felül pedig a Fodor András-féle fordítás.
Nem hiszem, hogy a SZBA-féle vélemény igaz lenne. Szokás szerint nem indokol, csak kinyilatkoztat: Szerinte “Egyébként Fodor fordítása … gyenge fordítás”.
Szerintem – és nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel – kiváló fordítás.
Advent
Es treibt der Wind im Winterwalde 9a
Die Flockenheerde wie ein Hirt, 8b
Und manche Tanne ahnt, wie balde 9a
Sie fromm und lichterheilig wird; 8b
Und lauscht hinaus. Den weissen Wegen 9c
Streckt sie die Zweige hin ? bereit, 8d
Und wehrt dem Wind und wächst entgegen 9c
Der einen Nacht der Herrlichkeit. 8d
R. M. Rilke
Havat terel a szél az erdőn, Hibás
mint pehely-nyájat pásztora. Hibás
S néhány fenyő már érzi sejtőn, Hibás
miként lesz áldott-fényű fa, Hibás
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, ? Hibás
szelet fog, ? készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele. Hibás
(Fodor András fordítása)
Miért tartom gyenge fordításnak?
A vers jambikus ritmusú.
A páratlan sorok ötödfeles jambuszból állnak. Rövid szótaggal végződnek.
A páros sorok négyes jambuszból állnak, hosszú szótaggal végződnek.
Tartok tőle, hogy Fodor nem tudta érzékelni skandálva a német vers
ritmusát, rímeit. Egy német szakosnak ennek felismerése nem probléma,
nemde?
Ötödfeles azt jelentené, hogy öt+fél, mit Rilke párducában. Itt végig négy versláb található, magyar és német szakosoknak egyaránt. A jambikus lejtéssel nem vitázom, bár a 6. sor iktusos szótaggal indul, tehát jambus nem lehet. Tartok tőle, hogy a négy nem egyenlő öttel. És attól is tartok, hogy Fodor András 6 sorának hibásként való minősítése is hibás.
Az ötödfeles azt jelenti, hogy az ötödik fél versláb.
Der einen Nacht der Herrlichkeit.
u – u – u – u –
Az én amatőr fordítói tudásomból ennyi telik…
Verstani lexikon > Jambikus sorfajták és versszerkezetek; Műfaji lexikon, Retorikai lexikon
Ötödfeles jambus
Az ötödfeles: négy és fél jambusból álló sor. Képlete: U – | U – | U – | U – | U
Például:
Anyám, az álmok nem hazudnak
Tanult és tisztelt tagtársunk, T. F. azt írta rólam, hogy SZBA csak kinyilatkoztat,de véleményét nem támasztja alá. Fodor András Rilke Advent című verséről készült fordításáról azt írtam: gyenge fordítás. Előző hozzászólásomban taglaltam, miért vélem ezt. Itt nézetkülönbség merült fel kettőnk között az ötödfeles jambus mibenlétét illetően. Idéztem a lexikon megállapítását, amelyből T. F. is láthatja, mi a tényállás.
Vagyis az ötödfeles jambust illetően tévesek voltak az ismeretei. Azért tartom továbbra Fodor András Advent fordítását gyengének, mert, mint előző hozzászólásomban elemezve rámutattam, a rímelést illetően sok hibát vétett.
Kedves Attila bá?,
Az ötödfeles jambusról adott meghatározásod teljesen korrekt, én használtam helytelenül, ez a kategória valóban azt jelenti, hogy 4+fél, nem pedig 5+fél.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy én valaha is 5 jambusról beszéltem volna ezen vers kapcsán. Ellenkezőleg, szerintem is mindenütt 4 teljes jambus vonul végig a versen (a páratlan sorokban egy morányi fél verslábbal kiegészítve), kivéve a 6. sort.
De ez a vers hangsúlyos ritmusú, azaz nem az időmértékes verselés szabályai vonatkoznak rá. Ezért továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy Fodor András fordítása kiváló fordítás.
Az emelkedett hangnemben folytatott indulatos vitákat én nem fogom folytatni, szerkesztő asszony véleményével egyetértek, azok már nem az irodalomról szólnak. Ez pedig íróklub.
Kedves Ferenc!
Fodor fordítása az alábbi kihagyásokkal lehet
magyaros ritmusú. Ugye milyen nagyszerű, milyen kiváló?
A német verset hagsúlyváltós módon időmértékesnek
kell (illik) fordítani.
Áldás – békesség!
Havat terel szél az erdőn,
mint pehely-nyáj at pásztora.
S néhány fenyő érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ág a, tűhegye, ?
szelet fog, ? ké nő magasba,
az egyetlen szent éj fele. (Fodor András fordítása)
Kedves Attila,
“A német verset hagsúlyváltós módon időmértékesnek
kell (illik) fordítani.”
Ezt az előírást hol találom meg?
Áldás-békesség.
Feri
Műfordítás hangsúlyváltó versből
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 4 hónapja
Megtekintések száma: 105
Műfordítás hangsúlyváltó versből
Mini fejtegetés a hangsúlyváltó versből történő műfordításokkal kapcsolatos észrevételeimmről.
“A napokban megpillantottam valami meglepőt és itt helyes, ha idézek kedvenc verstan könyvemből: “A hangsúlyváltó versrendszer nemcsak képleteiben, hanem eredetét tekintve is a görög-latin hagyományokhoz kapcsolódik. A görög nyelv ugyanis a bizánci korra átalakult: a hosszú és rövid magánhangzói közötti különbségek, valamint a diftongusai (?) eltűntek,
hangsúlykülönbségei viszont fokozottabbakká váltak. Hasonló átalakulás jellemezte a római császárkor végétől a latin nyelvet is. E változások hatására a görög és latin versben eleinte az időmértékes és a hangsúlyos vers ötvözött és szimultán formái jelentek meg, majd mindkettő áttért a hangsúlyváltó rendszerre, amelynek képletei így maguktól igazodnak az időmértékes képletekhez.
Ezekhez a klasszikus mintául szolgáló hagyományokhoz kapcsolódott minden olyan európai nyelv költészete, amelyben a szabad hangsúly lehetővé tette az effajta képletek ritmikai megvalósítását: az olasz, a spanyol, a portugál, a román, az angol, az orosz,, az ukrán a szerb, a horvát, a szlovén stb… s a szótőn rögzült hangsúly miatt a német nyelv is rendelkezett és élt ezzel a lehetőséggel.”
Ezek szerint a mai nyugateurópai költészet nyelve (a mienket kivéve!) hangsúlyváltó ritmussal hangszereli verselését! A mi klasszikus verselésünk moraszámláló, az ősi versünk pedig ütemhangsúlyos. Miután a mi nyelvünkben az ütemhangsúlyos is nagyon erősen él, nem hiszem, hogy a mi verseléseinket a hangsúlyváltó verselés beszivárgása nagyon veszélyeztethetné. Költőink hajlamosak az időmértékesből az ütemhangsúlyos — vagy ahogyan régen neveztük: — magyar verselésbe átcsúszni. Mindazonáltal a nyugat-európai hangsúlyváltó verseket magyarra a megfelelő időmértékes moraszámláló formákban fordítjuk.
(Wellington2009-11-04)
Irodalmi Jelen
AZ IDŐMÉRTÉK NEM GÚZS, HANEM FELSZABADÍTÓ ERŐ
2015. MÁJUS. 17. – 22:54
A magyar rendkívül hajlékony nyelv. Az ősi ütemhangsúlyos verselés mellett a teljes klasszikus görög?latin időmérték, sőt a perzsa és szanszkrit időmérték az eredeti vers szellemében követhető és újraalkotható magyarul. A versfordító hagyomány a nyugat-európai úgynevezett hangsúlyváltó verselést is időmértékben fordítja, tehát a középkoron és a reneszánszon át szinte az összes sorfajta, strofikus szerkezet vagy nyugat-európai mérték is megcsinálható.
Kiemelés kövér betűkkel tőlem. SzBA
Egyébként nem a világvége, ha egy fordításról eltérő véleménye van két embernek.
A vitát a magam részéről befejeztem.
Áldás, békesség!
Kedves Attila,
1. Mivel a hsz-eknél a szövegszerkesztő sok mindent másként ír, mint ahogy az ember Word-ben megírta, nem láttam a kiemeléseidet, de gondolom a következőket akartad kiemelni:
>> Mindazonáltal a nyugat-európai hangsúlyváltó verseket magyarra a megfelelő időmértékes moraszámláló formákban fordítjuk. <>?A versfordító hagyomány a nyugat-európai úgynevezett hangsúlyváltó verselést is időmértékben fordítja, …<>A vers az, amit mondani kell.<>?A magyar szimultán versmértékek alapvonása a hangsúly szerinti ütemezés, valamint az időmértékes verslábazás egyidejűsége. Egy-egy szimultán versformában ütemhangsúlyos vagy időmértékes vezérritmus érvényesülhet. A teljes szimultán versben mind az ütemezés, mind a verslábazás rendszere sértetlenül, kiegyenlítetten megvalósul. (Ez történik például Weöres Sándor zenei hangszerelésű, következetesen ütemmérő ritmikai ?etüdjeiben?.)<< (Dr. Kecskés András K A tudományos főmunkatárs, MTA Irodalomtudományi Intézet)
Véleményem szerint tehát azzal, hogy egy versfordításban az eredetileg csak hangsúlyos ritmikát olyanná alakítjuk, amit a skandált/deklamált formában is elmondható, nem javítjuk a fordítás minőségét, mivel a két rendszer elemei csak akkor alkalmazhatók egyidejűleg (egy helyen) egy versen/verssoron belül, ha azok egymástól függetlenül ugyanazokban a szótagokban tudnak érvényesülni. Ha az egyik rendszer szerint az egyik szótagban csak az időmértékes elv, a másik szótagban csak a hangsúlyos elv érvényesül, akkor az érzékelhetetlenné teszi az olvasó/hallgató számára, hogy hogy is van a vers ritmusa.
A szimultán verselés épp ezt a közös érvényesülést próbálja meg elérni. Műfordításoknál is ez lenne a tökéletes megoldás. Lehet, hogy majd az AI-nek sikerül, de én azért szkeptikus vagyok.
Fodor András ?Advent?- fordítását pedig továbbra is jónak tartom, tökéletesnek csak a fentiekben leírt szimultán versformát tartanám, de arra még nem láttam példát.
Egyébként egyetértek: A vélemények különbözhetnek, attól még nem kell ellenségnek tekinteni a másikat.
Attila ajánlása: “Melyik fordítás tetszik a legjobban? Miért? Próbáld meg elkészíteni a sajátodat.”
Őszintén örülök annak, hogy nem választottam, mert lám még így is milyen oda-vissza “szóváltás” lett belőle, hát még ha én, aki még azt se tudtam, hogy Rilke nem nő, hanem férfi mit “kaptam” volna, ha Attila kérését komolyan veszem. Mivel azonban minden kérdésre válaszolni szoktam, megírtam, hogy vannak olyan kifejezések, amelyek az ízlésemhez közelebb állnak, valamint, hogy a felkérésnek – saját fordítás – azért nem teszek eleget, mert nem birtokolom olyan szinten a német nyelvet, hogy fordításra mernék vállalkozni.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita!
Az a kérés nem az enyém volt, hanem egy német lap kérése.
Én csak lemásoltam, és felhelyeztem a Napvilágra.
Nyugodj meg, és továbbra is légy nyitott a költészetre,
légyen az magyar vagy németből fordított.
A szeretet nagy ünepén is szeretettel üdvözöl,
és boldog új évet kíván
Attila
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm a megértésed és a kedvességed. Olyan vagyok köztetek, mint egy kisegér az oroszlánok között, de hát ez van. Talán a prózában jobb vagyok, bár ki tudja? Van akinek tetszik és van, akinek nem, de talán így vagyunk ezzel a “nagyokkal” is. Örülök, hogy elfogadtad, hogy abszolút laikusként “minősítem” a fordításokat. Ahány nyelv annyi ember, tartja a mondás és valóban nagy előnyt jelenthet az idegen nyelv tudása, de én most már – többszöri kísérlet után – maradok az anyanyelvem mellett.
Tisztelettel és szeretettel: Rita 🙂