Rainer Maria Rilke:
Der Panther
Im Jardin des Plantes, Paris
Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, dass er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.
Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.
Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf -. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille –
und hört im Herzen auf zu sein.
aus: Neue Gedichte, S 37., Insel Verlag, Leipzig, 1907
Neue Gedichte (Rilke 1907) 037.gif |
Rainer Maria Rilke:
A párduc
A párizsi Jardin des Plantes-ban
Csak konokul sok, sorakozó rúd van,
és fásulttá vált a tekintete.
Újra s újra ezer rúd van útban,
így réved rácson át a Semmibe.
A bársonypuha, erős léptek tánca
örök köröket róva halad.
Kirobbanó erő került láncra,
és fuldokol a feszült akarat.
Csak néha mozdul hangtalanul, renyhén
a szemhéj. – S képet, rácson át, ha lát,
az átvonul a tagok feszült csendjén –
és szíve mélyén lel halált.
fordította: Tauber Ferenc
forrás: Új versek, 37. old., Insel Verlag, Leipzig, 1907
Neue Gedichte (Rilke 1907) 037.gif |
_037.gif){kind=link}
3 hozzászólás
Kedves Feri!
Szeretettel és tetszéssel olvastam a fordításod. Örülök, hogy általatok nem egy Rilke verset ismerhetek meg.
Rita 🙂
Kedves Feri,
könnyen előfordulhat, hogy Rilke költészetét általad fogom megkedvelni, mert határozottan érzem, hogy közelebb hozod.
Mivel saját verseimnél megtapasztaltam kiváló fordítási készségedet, nem kételkedem abban, hogy a németről való “átültetés” tartalmi szempontból helyén van.
Dallamos, hullámzik lüktet, jó olvasni, érthető, és verstani eszközökben is bővelkedik.
Ami zavar, hogy a szerző és a cím túlságosan “hivalkodó”, eltereli a figyelmet a gyönyörű versről.
Láttam, hogy a mainál már nem így formáztad. Javaslom, hogy a szöveggel azonos méretű betűtípust alkalmazz az egyéb részeknél is, a vastag betűs kiemelés jól érzékelhetően választja el a szövegtörzstől, eléred a célt: felkelted az érdeklődést.
Egy jó formázás emeli a művek hatásfokát. Éppen emiatt javaslom azt is, hogy a forrásokat és egyéb megjegyzéseket ne közvetlenül a műhöz kapcsold, hanem valahol külön kezeld (a neved kivétel, mert annak ott a helye).
Nálam nem működnek a linkek, külön be kell másolnom böngészőbe.
Lehetne hozzászólásként is mellékelni, úgy kevésbé zavaró, mert minden versnek az a dolga, hogy miután elolvastuk, még sokáig visszhangozzon bennünk, fejtse ki hatását.
A linkekkel ezt veszed el azoktól, akik belemerülnek.
Nagy örömmel olvastalak, köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
köszönöm, a honlap kezelésében még járatlan vagyok, igyekszem betartani a javaslataidat.
A linkek (.jpg) az eredeti mű lefényképezett oldalát mutatják be, kb. 1905-ig még gót betűvel, utána latinnal.
“A párduc”-nak: Kb. 15 fordítását ismerem, különösen Szabó Lőrincé és Eörsi Istváné tetszik, meg persze mindenki hazabeszél.
Azért Rilke itt megvillantja zsenialitásának egyik oldalát. Örülnék, ha más fordítók még közelebb tudnának férkőzni hozzá magyarul.
A 3. versszak enjambement-jánál megkockáztattam a belső rímelést. Mivel Rilke ezt gyakran megteszi a verseiben. Az összes -általa alkalmazott- hatásmechanizmus visszaadása úgyis lehetetlen, itt most csak az én magyar fordításomban szerepel ez a megoldás. Mindig azt kérdezem magamtól, ő egyetértene-e. A lengyel műfordítójával váltott levelezés alapján azt gondolom, igen.