Rainer Maria Rilke:
Manchmal fühlt sie
Manchmal fühlt sie: Das Leben ist gross,
Wilder, wie Ströme, die schäumen,
Wilder, wie Sturm in den Bäumen.
Und leise lässt sie die Stunden los
Und schenkt ihre Seele den Träumen.
Dann erwacht sie. Da steht ein Stern
Still überm leisen Gelände,
Und ihr Haus hat ganz weisse Wände –
Da weiss sie: Das Leben ist fremd und fern –
Und faltet die alternden Hände.
in: Advent, S. 88., P. Friesenhahn, Leipzig, 1898
Rilke Advent 1898 88.jpg |
Rainer Maria Rilke:
Néha érzi a nő…
Néha érzi ő: Az élet nagy,
Vadabb, mint habzó folyamok,
Vadabb, mint fák közt viharok.
S minden órát csak úgy futni hagy,
S lelke álmok mezején mozog.
Majd felébred. Csillag les be
Csendben, halk tájnak tetején,
S háza fala most tiszta fehér –
Tudja: Az élet idegen, messze –
S összeteszi vénülő kezét.
fordította: Tauber Ferenc
in: Advent, 88. old.., P. Friesenhahn, Leipzig, 1898
Rilke Advent 1898 88.jpg |
1 hozzászólás
“Tudja: Az élet idegen, messze ?
S összeteszi vénülő kezét.”
Meghatóan szép sorok. Szeretettel és tetszéssel: Rita 🙂