Tejben-mézben hempergetlek,
éles késsel becézgetlek,
úgy akarlak, elkergetlek,
hogyha mennél, nem engedlek.
Kanál vízben fojtogatlak,
jókedvemben megharaplak,
mikor vége van a napnak,
téged teszlek vánkosomnak.
Úgy szeretlek, majd megeszlek,
kerék alá éknek teszlek,
porrá zúzlak, összetörlek,
gyűlölöm, hogy így szeretlek.
2006. december 21.
8 hozzászólás
Csodálatos az ellentétek szenvedélyes összecsapása mennyire életszerű,
nagyon tetszik ez a versed is !! Áné Ági
Örülök, kedves Ági. Köszönöm 🙂
Hah..
Nagyon ügyes!
A befejező sor pedig..
Örülök, hogy tetszett – köszönöm 🙂
ez milyen jóóóó vers! nagyon tetszik! huh, ügyes de mennyire! ellentétekkel lesz szenvedélyes!
Köszönöm 🙂
hú, nekem erről a “katalinka szállj el, jönnek a törökök..” jutott eszembe, a harmadik versszakról. a ritmus, egyes szavak:D amúgy nagyon tetszik
Igen, tényleg azt a hangulatot tükrözi 🙂 Köszönöm!