Madarak trillázását hallgatom élvezettel,
felszabadult koncertjükön mélázom,
közben szélmalomharcomat vívom.
Lelkemmel égszínkék fellegekben járok,
testem halványan pislákol,
irigylem a csiripelők boldogságát.
Nem ilyen életről álmodtam egykor,
boldogságtól bódultan szállni akartam,
fogságomban cellám ajtaja bezárult.
De a rabmadár még egyszer repülni vágyna,
álmában napsütéses domboldalon jár,
szárnyalna, de lelke gúzsba van kötve.
8 hozzászólás
Vágd el azt a csúf madzagot!
Nyesegetem Andi, de nagyon erős ez a "madzag"! 🙂
A gúzs erősségét ezúttal a verselés is hűen alátámasztotta. Igen, a háromsoros rímtelenek nagyon erősek, szorongatók tudnak lenni ilyen szikár, talán hexameteres verselésben.
üdv: G.
Grey!
A gúzs valóban nagyon erős, de a vágy sem gyenge. Meglátjuk melyik győz majd.
Üdv. Neked!
Ui. Ja és ne felejtsd közeledik az ünnep! 🙂
nem felejtem kedves Melinda az ünnep közeledését.
Elébe is megyek holnap, hogy picit előbbre hozzuk. ;
üdv: G.
Kedves Melinda!
Volt, mikor én s ezt éreztem. 🙂
De tévedsz, a lelkünk nincs gúzsba kötve, az szabadon szárnyalhat! Hisz te is írod: "Lelkemmel égszínkék fellegekben járok"
Csak a körülményeink kötöznek össze, és ezeket a köteleket nem mindig tudjuk elvágni. Lehet, nem is kell, talán van más út. 🙂
Szívhez szóló gondolatokat fogalmaztál meg!
Szeretettel:
Ylen
Ezek a sorok, amiket versbe írtál kedves Melinda…annyira emberi!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Melinda !
Szépen fested le vívódásodat, fogsz még szabadon szárnyalni, csak higgy benne.
Szeretettel olvastalak: Zsu