Téptem.
Cibáltam.
De nem panaszkodtam.
Menekülés járt a fejemben.
De jogom nem volt sírni.
Nedves csók-csatákat
Én már nem tudok,
Nem tudok, vívni.
Ellöklek magamtól,
Csak arcod akarom látni,
Mi egykor édes és jó volt,
Ma hogy tud fájni…!
Játszottam.
Tűrtem.
Lihegtem.
Mosolyogtam.
"Hála"- rebegi lelkem,
De eszem nem tud hallgatni,
Miért kell keserűen, borzadva,
Mégis maradni?
De nem panaszkodtam.
Téptem.
Cibáltam.
És kapaszkodtam.
4 hozzászólás
Kedves Dominika!
Nagyon komoly témájú a vers és persze a szerelmes ember mondandója azért elő-előbukkan belőle. Fájdalom és vágy, egyidejűleg boldogtalanság, keserűség, maradni akarás és menekülés is képben van a versben. Így egyidejűleg. Érdekes és érzelmes, a szerkezet is tetszett.
Üdvözlettel: Szilvi
Nagyon köszönöm, ezek szerint úgy tűnik sikerült visszaadnom az érzéseimet!
Kedves Dominika!
Jó vers lett.Örülök hogy olvashattam!
Szeretettel:Eszter
Kedves Eszter!
Én pedig örülök, hogy tetszett Neked.:)
Üdv:Dominika