Meggyötör hiányod, rád gondolok egyre,
pedig nem szabad esnem új szerelembe.
Ó, miért? Miért, hogy az ember oly balga,
a szívére hallgat s nem az okos szóra?
Borzongat a kéj, csak rád gondolok egyre,
fájdalmasan vágyom az ölelésedre.
Ó, miért? Miért is vagy oly távol tőlem?
Csak az ember néz hátra és nem előre.
Vánszorog az idő, rád gondolok egyre,
lassan belefáradok a küzdelembe.
De miért? Miért is harcolnék ellened?
Megadom hát magam, átkozott szerelem!
6 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Szélmalomharc az érzésekkel? Ugyan minek? De miért is tiltakozol?
Az ember ha egyszer megég, minden parázstól félni fog. Ám a szerelem ellen tiltakozni azt hiszem hiábavaló, az ha kell, ha nem, jön magától.
Szép a versed kedves Borostyán!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő! Jól gondolod, vívódásom oka egyedül az újabb csalódástól való félelem. Viszont valóban nem érdemes küzdeni az érzések ellen, úgyis legyőznek minket:)
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szép vers.
A szerelem jön, mint a napfény, simogat, éltet és az jó.
Ad meg magad neki, úgy is ő nyer.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
A szerelem hol a mennybe repít, hol a pokolba taszít, de az előbbiért érdemes vállalni az utóbbi kockázatát… így aztán megadom magam neki:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ne átkozd a szerelmet, nem szabad. Inkább fogadd el, olyannak amilyen. Szeretni jó, ha tiszta szívből indul, és oda tér vissza. Egeket, földeket forgathat ki a sarkukból.
Szép a versed kedves Borostyán!
üdv
Szellő
Kedves Szellő!
Igazad van, jól tudom. Szerelemmel szeretni magasztos érzés, de sajnos benne van az emberben a félsz, hogy mi van, ha egyszer véget ér… Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán