Elvesztem! S Te megtaláltál engem.
Hogy' csináltad? Hogy csináltuk? Ketten!
Már nem reméltem szerelmet, csókokat…
Nem hittem, hogy kapok még bókokat!
De Te rám találtál!
Elvesztél! De megtaláltalak Téged.
Hogy csináltad? Hogy csináltuk? Nem lényeg!
Fájó lelked elbújt a világ zajától,
Nem kért szerelemből, félt a szív dalától….
De én Rád találtam!
Most vezess engem! Légy mellettem; légy a párom!
Szemedben mint a napot, lelked tüzét látom.
Ölelésedre vágyom, mint föld a nap hevére!
S lágy szavam, bizalmam eljut a szívedbe.
Végre rám találtál!
Most vezetlek! Had legyek a párod!
Szemeimben lelkem világát találod.
A rét díszét hozom, míg ajkad csókolom,
Szorosan átölellek, és el már nem engedlek…
mert végre Rád találtam!
4 hozzászólás
Kedves Éjkirály!
Szép formát öltött a versed, s érdekes, hogy némileg minden szakaszban ismétlődnek.
Jól sikerültek a rímjeid is.
Örömmel olvastam: Kata
Kedves Kata! Örülök, hogy ennyi év után is hűen olvassa alkotásaimat, köszönöm!
Az ismétlődések nem véletlenek. Arra törekedtem, hogy ez képezze a mű gerincét – ugyanakkor megerősítse a mondanivalóm lényegét…
Köszönettel számítok Önre a későbbiekben is!
Tisztelettel: Éjkirály
Szép ez a vers kedves Éjkirály, nekem nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon örülök, hogy sikerült néhány kellemes percet adnom 🙂
Tisztelettel: Éjkirály!