Büszke hegyein köszön a pirkadat,
Utcáin villák, s álomház remekek.
Dicsőség bástyáján felnőtt gyerekek
Arcán mosolyt üzen minden pillanat.
Pattog a bőr, s hajrát zúg a közönség,
Előadás végén tapsvihar játszik
Szerepet, mert végül biztosnak látszik,
Találkára buzdít ez a közösség.
Rajta hát, barátom! Légy most gyalogos,
Áradj benne, s nézd mily’ szép e jelenet:
Dunai hullám bölcs köveken tapos.
Vendégkönyvébe írd majd be nevedet,
Ámbár, visszavár az éj, s ha csillagos
Reméli, egy útra váltod jegyedet.
10 hozzászólás
A rímeken lenne még mit csiszolni.
Köszi, majd használom a csiszolópapírjaimat.:)
Kedves Fél-X!
Őszintén írom, nekem egyre jobban tetszenek a verseid. "Vendégkönyvébe írd majd be nevedet". Most megteszem, beírom:))
Ui.: Próbáltam én ezeket a rím-bakikat fellelni, de ha valóban érzelemmel teli, hangsúlyozva olvasom, igazán úgy, ahogy egy verset kell, bármennyire is keresem a szálkát, nem találom:)) Rendben van ez így, ahogy van, én úgy gondolom.
Köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Örültem, hogy tetszett és így gondolod!:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zsolt!
Még nem olvastam Tőled szonettet,de Te itt is remekeltél!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolt
Jó kis vers ez Zsolt! Nekem jó lassan kellett olvasnom, hogy ráérezzek, de azt hiszem megtörtént.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolt
Kedves Fél-X,
tetszett a versed, szépen, sejtelmesen írtál a Duna hullámai által simogatott Budapestről. Ráadásul szonettben, amibe elég nehéz belezsúfolni egy világváros szép oldalait, – ami ugye követelmény volt…
Szeretettel Irén
Kedves Irén!
Köszönöm szépen!
Megpróbáltam kiokoskodni valamit, ez lett belőle.
A végeredményt gondolom tudod. Nem sikerült elérnem vele semmit.
Egy próbának jó volt.
Barátsággal:Fél-X