Folyóparti lágy magányban
napfény fürdik ragyogásban,
fagyos felszín tükörképben,
jég karcolta börtönében.
Várja már a tavasz szelét,
illatozó lágy melegét,
induljon meg nagy víz árja,
találja meg őt a párja.
Ha nem párja, boldogsága,
víg nyár hangja, kacagása,
édes, kedves üdvözlése,
a világnak üdvössége.
6 hozzászólás
Kedves Edit! Ragyog ez a vers, ahogy a cím is jelzi! "Induljon meg nagy víz árja, találja meg őt a párja" Itt a tavasz, a párok egymásra találnak, és fényre, ragyogásra! Vagy nem? Nem merek visszakérdezni ! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Drága Bödön, nyugodtan visszakérdezhetsz.
Itt nem láthatod, de a FB oldalamon igen, higy Bognár Imre fotóművész képe ihlette ezt a verset.
Köszönöm, hogy olvasol.
Szeretettel: Edit
Nagyon szép tavasz-és kikelet hivogató vers. Szeretettel gratulálok:B 🙂
Köszönöm, Barnaby! ❤❤❤
Drága Edit! Nagyon szép versedet szeretettel olvastam, gratulálok : Zsuzsa 🙂
Ragyogó ez a ragyogás! 🙂
Szeretettel: dodesz