Csillagok ezrei ragyognak fent az égen,
Nézem őket esténként, s álmodozom.
Régen, mi is választottunk két fényeset,
Te voltál az egyik, s mellette én a másik.
Összebújva, ölelkezve nézegettük őket,
Izzó, fénylő szemekkel kémlelve az eget.
Szemünk íriszében ott ragyogott a fény,
S ezernyi apró csillag tekintett le ránk.
Eljátszva a gondolattal nézegetem őket,
Vajon meglelem-e még azt a két fénylőt.
Elmélázva, tétován pásztázom az eget
Kereslek csillagom, s mond hol a másik?
Merre járhat, s meglelem e valaha őt,
Tudod, azt a csillagot, azt a fénylőt.
Mely fényesebb volt talán mindegyiknél,
S ragyogása ma is felmelegítené a lelkem.
4 hozzászólás
Szia!
A csillagok sokszor ihletet adnak. Nekem is egyik kedvenc témám a csillagok. Kifürkészhetetlenek, távoliak, mégis néha oly közel kerülnek szívünkhöz…
Üdv
Kedves Mishu – örülök, hogy olvastál 🙂
Kedves Gyöngy
Nagyon szépek a verseid, nekem ez az egyik kedvencem, szívesen olvason a többit is, kérem, hogy ne titkold el előlünk a szívedben megfogalmazódott szép gondolatokat. Ölel: Vinema
Drága Vinema!
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastál!
Gyöngy