nesz csupán,
amit tollam fabrikál.
Sírnám, mosolyodba könnyeim.
Oly porhanyós a lét,
téglává válik minden egyes lehelet,
fogak közt megrekednek az emlékek.
Testtünetű a hiány.
Felelet hallgatag.
Oly bizarr, mit szívem les,
a légtérbe meg is fest.
Odaát sem vagy rest,
te ragyogó égitest.