Ragyogva fel a holnapért

“… és megismeritek az igazságot,
és az igazság szabaddá tesz
titeket.”
/János 8:32/

“Szeretteim, továbbra is szeressük
egymást, mert a szeretet Istentől
van, és aki szeret, Istentől született,
és ismeri Istent. Aki nem szeret,
nem ismerte meg Istent, mert
Isten szeretet.”
/1János 4:7,8/

A mindenért lettünk együvé örök
módon,
ódon idők árnyain át, mint
akik vétettünk a porból lenni életül,
fényein ifjúságunknak,
derengve
szült ragyogásain annak, akiben
fogantunk mindannyian.

Örökké lenni születtünk, végtelenbe
hitt reményeken
látni
meg a létező
milliárd éveket évekül, és életül
lenni át a mindeneken.

Lépdelni
a messzeség kövein, mindazon
zörrenések között ringani el,
és hallgatni
szavait a hallgatásnak. S amikor
üzen az szíveinkbe,
elmerülni ott,
ahol hitet kell tenni mindabban,
amiért létezhetünk
e felfoghatatlan
szabadságban. Mert szerethetünk
minden, szíveinknek való,
örök, tiszta, ma még milliárdok elől
elrejlő értéket, ami a valós
hitnek élő értékén s érzésén alapul,
mely a valós boldogság alapja.

Értékül fogva fel egymás életét,
kik akarunk vágyni
vágyainkban,
jobbá lenni önmagunkért
és a másikért, akik
akarunk örökkön érezni
szeretve
a jóságot. És felismerve azt, akiben
felismerhető tetteken
él a hit, és
azon elevenül meg mibennünk is
a létezésnek e felfoghatatlan értéke.

Mert a mindenség örökkön lobog,
s örökkön vágyik
az ember örülni értéket lelve
mindabban, amiben
boldogságáért kűzdve remél, hitet
téve, léptein ragyogva fel a holnapért.

Ragyogva látva meg szívével, mi
lett neki szépségek
gyönyörűségéül
az éveken, évekül vágyva lenni ott,
ahol képzetén már járt
oly sokszor.

Oly értéket látok e létezésben!
Mind érték az nekem,
mi üzenve hoz hírt
lobogó időknek évmilliárdjain, örök
örökségeként rejteknyi önmagam
érzésein,
követve végig, mi látható
a láthatatlanban, érezvén mindenül
késztetését a jövendőnek.

Mely akaratban követhető
le az értelem,
amiben felismerhető a Mindenható
Isten gyönyörűséges
tettein elrejlő
minden láthatlan mozdulat, amelyben
szentesül a létezés
örökkön tevékeny léte és annak ereje.

S az ember önmaga
és annak világa mily gyáva, hogy mindazt
felismerje, értékül látva meg egészének
értelmét,
mi köti az élethez. S annak minden
rezdüléséhez felfogva
a felfoghatatlanságot, mindenéül lévén
minden pillanat,
ami tanúságul hívja el hinni a szívét.

Mily boldogság lenni, élve
szabadként mint olyanok, akiket maga
az Isten tett szabaddá,
nem félvén
szeretni, hevén látva meg őérte az
örök igazságot,
amint munkálja e létben
létező lelki valóságokat. Melyek az
emberek szívei, azok,
ha nem félnek
önfeledten értéket látni mindabban,
hogy szerethetnek,
hogy vágyaikban ott élhet a remény.

S tetteikben minden
létező vonzalom, melyben életül lobog
fel mindazon valóság,
amelyben örökkön szerethetnek.
Amelynek értelméül találták
meg értékét Jehova Istennek örök,
értük való tetteinek lobogó
érzéseiben. S akaratában téve hitet
a vágyakul érző,
értük élő, újult, szíveket
érintő, ragaszkodó, valós szeretetben.