Hiányát jelzi egy mozdulat,
zsebeimbe túr kezem.
Én a felkorbácsolt tüzet
szelídítő isten.
Kézben a kontroll, s
lángol a szerelem.
Testem átjárva,
fojtva figyelem,
Ahogy tudatom módosul.
Megremeg a kezem,
nincs semmilyen kontroll,
s hiányát sem feledem.
Könnyezve a füsttől,
óva emelem fel kezem.
Magamba szívlak
tüstént, szédítő,
izzó szerelem.
3 hozzászólás
Bizony nem könnyű, tapasztalatból mondom. Tökéletesen visszaadtad az érzést. A berögződött mozdulatok, amelyek jobban hiányoznak mint maga a füst. Egy ideig valóban nem tudja az ember…
Szeretettel: pipacs
Köszönöm értékelésed, én már nem dohányzok, de ezt még akkor írtam, amikor több minden vonzott, és nem csak a füst égetett…
Üdvözlettel: Szentei András
Nos, én mint kemény dohányos, bár csak ne szeretném a füstjét, hajaj szenvedély… melyról leszokni nincs akaraterőm. Mondhatjuk szerelemnek is, hisz ha nincs hiányzik, ha van élvezet… jó kis vers! gratulálok!
szeretettel-panka