Rainer Maria Rilke: Archaïscher Torso Apollos
Wir kannten nicht sein unerhörtes Haupt,
darin die Augenäpfel reiften. Aber
sein Torso glüht noch wie ein Kandelaber,
in dem sein Schauen, nur zurückgeschraubt,
sich hält und glänzt. Sonst könnte nicht der Bug
der Brust dich blenden, und im leisen Drehen
der Lenden könnte nicht ein Lächeln gehen
zu jener Mitte, die die Zeugung trug.
Sonst stünde dieser Stein entstellt und kurz
unter der Schultern durchsichtigen Sturz
und flimmerte nicht so wie Raubtierfelle
und bräche nicht aus allen seinen Rändern
aus wie ein Stern: denn da ist keine Stelle,
die dich nicht sieht. Du musst dein Leben ändern. |
Rainer Maria Rilke: Archaïkus Apollo-torzó
Sosem láttuk, mily hallatlan homlok
alatt ért be delejes szeme. Noha
csak torzó, de a tűz nem fogy el soha,
visszavett láng ez, izzó és konok,
parázs. Igy vakíthat csakis el ő:
Igézve követed a mellkas-ívét,
a csendes, lágy csípője fordul feléd
s központja teremtő, ősi erő.
Különben torz lenne, s csapott e kő,
Válla, mint áttetsző felhő-fedő,
És nem dúvad prémjeként csillogó kincs,
s nem törne föl, folyton az égbe érve,
akár egy csillag: mert egy szeglete sincs
mi ne rád nézne. Élted rendezd végre!
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“s nem törne föl, folyton az égbe érve,
akár egy csillag: mert egy szeglete sincs
mi ne rád nézne. Élted rendezd végre!”
Szeretettel jártam nálad és olvastam Rilke versfordításod.
Rita 🙂
Köszönöm, Rita!