|
Rainer Maria Rilke:
Aus dem Buch der Pilgerschaft
…
Ich bin derselbe noch, der bange
dich manchmal fragte, wer du seist.
Nach jedem Sonnenuntergange
bin ich verwundet und verwaist,
ein blasser Allem Abgelöster
und ein Verschmähter jeder Schar,
und alle Dinge stehn wie Klöster,
in denen ich gefangen war.
Dann brauch ich dich, du Eingeweihter,
du sanfter Nachbar jeder Not,
du meines Leidens leiser Zweiter,
du Gott, dann brauch ich dich wie Brot.
Du weißt vielleicht nicht, wie die Nächte
für Menschen, die nicht schlafen, sind:
da sind sie alle Ungerechte,
der Greis, die Jungfrau und das Kind.
Sie fahren auf wie totgesagt,
von schwarzen Dingen nah umgeben,
und ihre weißen Hände beben,
verwoben in ein wildes Leben
wie Hunde in ein Bild der Jagd.
Vergangenes steht noch bevor,
und in der Zukunft liegen Leichen,
ein Mann im Mantel pocht am Tor,
und mit dem Auge und dem Ohr
ist noch kein erstes Morgenzeichen,
kein Hahnruf ist noch zu erreichen.
Die Nacht ist wie ein großes Haus.
Und mit der Angst der wunden Hände
reißen sie Türen in die Wände, –
dann kommen Gänge ohne Ende,
und nirgends ist ein Tor hinaus.
…
|
Rainer Maria Rilke:
A zarándoklat könyvéből
…
Még ugyanaz vagyok, riadtan,
ki kérdezett néha, ki vagy.
Minden napnyugta elfog halkan,
és sebesülten s árván hagy,
mindenről levált, sápadt képmás,
kéretlen vagyok a bolyban,
s minden dolog kolostor, kínzás,
amiben csak fogoly voltam.
Kellesz nekem, te Beavatott,
szelíd szomszéd, bajban testvér,
szenvedésben párnak adatott,
Isten, kellesz, mint a kenyér.
Tán nem tudod, hogy az éjszakát
hogy virrasztják át emberek:
mind méltatlan egyébiránt,
aggastyán, szűz lány és gyerek.
Felriadnak halott lényként,
dolgok közelről feketednek,
és fehér kezük meg-megremeg,
átszövik őket vad életek,
mint kutyákat vadászat-élmény.
A múlt csak most jön, itt szemben,
majdan hullák halomra hányva,
felver egy kabátos ember,
se szem, se fül nem érzékel,
nincs itt még hajnal fénycsóvája,
nincs még kakasszó hallótávra.
Az éj akár egy jó nagy ház.
És görcsösen a vérző kezek
ajtót szabnak, falat törnek, –
majd végtelen járatok jönnek,
és nincs kapu, amin kijársz.
…
(fordította: Tauber Ferenc)
|
6 hozzászólás
Kedves Ferenc!
Rilke-t nagyon régen olvastam. Most megtettem és hála neked.
Üdvözletem!
Köszönöm szzépen!
Kedves Feri!
“Kellesz nekem, te Beavatott,
szelíd szomszéd, bajban testvér,
szenvedésben párnak adatott,
Isten, kellesz, mint a kenyér.”
Tetszéssel olvastam a fenti sorokat. Sokat értetlenkedtem, de Te mindig voltál olyan alázatos és kedves, hogy igyekeztél beavatni a költő gondolatiba. Ezt szeretném most megköszönni neked.
További sok sikeres fordítást kívánok!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
köszönöm érdeklődésedet és pozitív hozáállásodat. További szép műveket kívánok!
Szeretettel
Feri
Kedves Feri,
sok fordításod áll közel hozzám, ez az egyik legközelebbi, másik pedig Lou Andreas-Salomé Élet-imája, persze több is van.
Izgalmas feladat volt a fordításaidat szerkeszteni, mindig kíváncsian vártam, mit küldesz be, és szerkesztés közben megérintettek a versek. Általad került közel hozzám Rilke költészete, és kiegészítéseidből, esszéidből sok mindent megtudhattam a német fordítások rejtelmeiről, és érdekes információkhoz juthattam a költőkről.
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy így kell az irodalomhoz, a költészethez állni.
Külön köszönet illet, hogy verseimet érdemesnek tartottad német nyelvre fordításhoz. Mindegyik kiválóan sikerült, alapos “munka” – beleérzéssel, azzal a hangulattal átadva, mely a versek megírásakor volt bennem.
Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, továbbra is olvasni foglak.
Biztos vagyok benne, hogy bőven lesz mit.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
kezdem a saját verseiddel: Nem véletlenül jött velem szembe először a Satnyár. Annyira jó versnek láttam, hogy rögtön neki is láttam a németre fordításának. Mikor engedélyezted, hogy megjelenjen, a “csiszolgatáshoz” nagyon jól jött a tőled kapott segítség (pl. ritmustérkép) is. A fordítónak szerintem bele kell bújnia a költő személyiségébe, kifejezésmódjába, fel kell fedeznie az eszköztárát, hogy a tartalmat maximálisan át tudja adni, lehetőleg a másik nyelvben megjelentetve az eredeti formát is. Ez talán sikerült is. De az biztos, hogy csak jó verset lehet jó versként visszaadni. És neked sok van.
Rilkétől most tartok a 297. versnél. 300 biztosan meglesz. És még hátra vannak a LEGNAGYOBB versei, amikbe még csak beleszaglásztam. De hát – fel kell nőni hozzájuk.
Annak, hogy Rilkét megszeretted, rendkívül örülök, megérdemli. Biztos ő is lát Téged.
A Napvilágnak is hálás vagyok a megjelenési lehetőségért, a jó szándékú kritikákért, hozzászólásokért. A néha heves viták nem mindig az adott művekről szóltak, de ezekből is sokat lehetett tanulni.
Kívánom, hogy kiváló szerkesztői képességeidet máshol is tudd kamatoztatni, tudd szolgálni az irodalmat. És főleg: Sokat írj! Én se hagyom abba a fordítást.
Szeretettel
Feri