Rainer Maria Rilke:
Der Knabe
Ich möchte einer werden so wie die,
die durch die Nacht mit wilden Pferden fahren,
mit Fackeln, die gleich aufgegangenen Haaren
in ihres Jagens großem Winde wehn.
Vorn möcht ich stehen wie in einem Kahne,
groß und wie eine Fahne aufgerollt.
Dunkel, aber mit einem Helm von Gold,
der unruhig glänzt. Und hinter mir gereiht
zehn Männer aus derselben Dunkelheit
mit Helmen, die wie meiner unstet sind,
bald klar wie Glas, bald dunkel, alt und blind.
Und einer steht bei mir und bläst uns Raum
mit der Trompete, welche blitzt und schreit,
und bläst uns eine schwarze Einsamkeit,
durch die wir rasen wie ein rascher Traum:
die Häuser fallen hinter uns ins Knie,
die Gassen biegen sich uns schief entgegen,
die Plätze weichen aus: wir fassen sie,
und unsre Rosse rauschen wie ein Regen.
Winter 1902/03, Paris |
Rainer Maria Rilke:
A fiúcska
Olyan szeretnék lenni, mint azok,
kiknek vad lova az éjen átrobog,
s a fáklya lángja kibomlott hajként lobog,
vágtat a vadászat nagy szelében.
Elöl állnék, csónakban mely mozog,
nagy lennék, mint egy felcsavart zászló.
sötéten, de sisakom aranyló,
láztól csillogó. Mögöttem alakzat,
tíz fő képvisel sötét hatalmat,
sisakunk folyton változó alak,
hol kristályos, hol sötét, öreg, vak.
Mellettem egy harcos teret repeszt,
trombitája villog, mint egy pöröly,
és elénk fekete magányt söpör,
gyors álom, karmából el nem ereszt:
térdre esnek mögöttünk a házak,
és szembegörbülnek a szűk utcáik,
kitérnének a terek: el nem másznak,
és permetben peregnek paripáink.
1902/03. tele, Párizs
(fordította: Tauber Ferenc) |
3 hozzászólás
Kedves Feri!
Lelkes sorok. Tetszéssel olvasvastam. Igazi fiú virtus.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
A Magyarul Bábelben oldalon megtalálható Radnóti és Kosztolányi fordítása is.
“Mint ők, szeretnék olyat tenni én,
Vad lovak hátán vágni át az éjen…”
De többre most nem vállalkozom… 🙂