Die Gazelle
Antilope dorcas
Verzauberte: wie kann der Einklang zweier
erwählter Worte je den Reim erreichen,
der in dir kommt und geht, wie auf ein Zeichen.
Aus deiner Stirne steigen Laub und Leier,
und alles Deine geht schon im Vergleich
durch Liebeslieder, deren Worte, weich
wie Rosenblätter, dem, der nicht mehr liest,
sich auf die Augen legen, die er schließt:
um dich zu sehen: hingetragen, als
wäre mit Sprüngen jeder Lauf geladen
und schösse nur nicht ab, solang der Hals
das Haupt ins Horchen hält: wie wenn beim Baden
im Wald die Badende sich unterbricht:
den Waldsee im gewendeten Gesicht.
|
A gazella (Magyar)
Antilope dorcas
Te varázs: foglalható-e nyelvekbe
két szép szóval a benned lévő összhang,
mi átjár téged, kódja benned lappang.
Homlokodból lomb és lant nő egyszerre,
és ott van a belőled jövő képzet
szerelmesnek versben, lágy igézet,
rózsaszirom, ha a könyvet becsukja,
szemére borul, amikor lehunyja:
látni akar: sodrásban, akárha
szökellés indulna felhúzott íjból,
s csak addig feszül, amíg nyakával
felemeli félénk fejét: mint mikor
fürdőző lány megtorpan, felpillant:
s az erdei tó arcán megcsillan.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“felemeli félénk fejét: mint mikor
fürdőző lány megtorpan, felpillant:
s az erdei tó arcán megcsillan.”
Nagyon szép hasonlat.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!