| Rainer Maria Rilke: Die Heilige
Das Volk war durstig; also ging das eine
durstlose Mädchen, ging die Steine
um Wasser flehen für ein ganzes Volk.
Doch ohne Zeichen blieb der Zweig der Weide,
und sie ermattete am langen Gehn
und dachte endlich nur, daß einer leide,
(ein kranker Knabe, und sie hatten beide
sich einmal abends ahnend angesehn).
Da neigte sich die junge Weidenrute
in ihren Händen dürstend wie ein Tier:
jetzt ging sie blühend über ihrem Blute,
und rauschend ging ihr Blut tief unter ihr. |
Rainer Maria Rilke: A szent lány
A nép szomjúhozott; ment hát a lányka,
szomj nélkül, a köveket járva,
vízért esengni egy egész népnek.
De nem adott jelet a fűzfa ága,
és erőtlen lett, jött a tompulás,
s csak arra gondolt már, szenved és várja:
(egy beteg fiú, kinek szeme lángja
egyik este több volt, mint bámulás).
S a vékony fűzfagally lám lekonyult
kezéből, mint szomjas állat nyaka:
majd vére fölött virulva vonult,
s zúgott a vére, mélyen alatta.
(fordította: Tauber Ferenc) |
1 hozzászólás
A nép szomjúhozott, de a lányka nem, mégis segíteni akart, de erőtlen lett és eltompult. Eddig talán még értem, a vers további részét már nem. A hasonlat viszont megrázó. Ez a rész meg egészen abszurd számomra, hogy az elvérző állat vére virulva vonult.
Összegezve: ez a vers nagyon nehéz nekem.
Minden esetre érdeklődéssel jártam jártam nálad.
Szeretettel: Rita 🙂