E karcsú váza éke merre lett:
a liliom, mit úgy ápolt kezed?
Kimúlt?
Hová lett orcád széles mosolya,
a tavaszmódra pompázó csoda?
Lehullt?
Hol az öröm, a tiszta és szabad,
mely glóriaként fogta szép hajad
körül?
Ma holt az is. Fogjuk siratni még,
de élni szívünk holnaptól miképp
örül?
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. június 5.
__________________________
WO SIND DIE LILIEN
AUS DEM HOHEN GLAS…
Wo sind die Lilien aus dem hohen Glas,
die deine Hand zu pflegen nie vergaß?
Schon tot?
Wo ist die Freude deiner Wangen hin,
die wie ein ganzer Lenz zu prangen schien —
Verloht?
Und wo ist unser Glück so groß und rein,
das hell dein Haar wie ein Madonnenschein
Umspann?
Auch das ist tot. Heut weinen wir ihm nach,
und morgen kommt der Frost uns ins Gemach…
Und dann?
3 hozzászólás
Kicsit javítottam az első két sor szövegén és ritmikáján!
“E nyúlánk váza éke hol lehet:
a liliom, mit gondozott kezed?”…
Kedves Dávid!
Sajnos nekem Rilke versei “magasak”, de azért ezek a sorok közel jöttek hozzám:
“Ma holt az is. Fogjuk siratni még,
de élni szívünk holnaptól miképp
örül?”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nehéz két szótagú, és rímelő 3. sorokat összehozni, hogy az még a témához is illeszkedjen…
“E nyúlánk váza dísze hol lehet:
a liliom, mit ápolt kis kezed?
Lehullt?
Hová lett orcád bájos mosolya,
egy egész tavaszt idéző csoda?
Kinyúlt?”…