Ende des Herbstes.
Ich sehe seit einer Zeit,
wie alles sich verwandelt.
Etwas steht auf und handelt
und tötet und tut Leid.
Von Mal zu Mal sind all
die Gärten nicht dieselben;
von den gilbenden zu der gelben
langsamem Verfall:
wie war der Weg mir weit.
Jetzt bin ich bei den leeren
und schaue durch alle Alleen.
Fast bis zu den fernen Meeren
kann ich den ernsten schweren
verwehrenden Himmel sehn.
Rainer Maria Rilke
Az ősz vége A)
De látom régtől én,
hogy átalakul minden.
Mi létezik: tesz, s közben
öl, s nyomában bánat lép.
Jön egyre változás,
kert sem mindig virágzik;
a sárgulótól a sárgáig
lassú a hanyatlás:
hosszú út az enyém.
Mára kiüresedtem,
s átnézek fákon, ligeten.
Szemem jár messzi tengeren,
s tudok, túl a fellegen,
a gátló égre nézni.
Szalki Bernáth Attila
Az ősz végére B)
Egy ideje látom én,
hogy megváltozik minden.
Mi létrejön: tesz, s közben
öl, s nyomában bánat lép.
Idő hoz változást,
kert sem mindig virágzik;
a sárgulótól a sárgáig
lassú a hanyatlás:
ilyen út volt enyém.
Üres térben teng lelkem,
átnézek fákon, ligeten.
Szemem tud messzi tengeren
s túl fellegen – a nekem –
megtiltott mennyre nézni.
Szalki Bernáth Attila