Ha est – az könyv. Damasztból persze,
födél bíborlik két felén;
aranyló csatját, nem sietve,
gyöngéd kezekkel oldom én.
Az első oldalt fellapozva
az ismerős szó andalít, –
a második halkabbra fogja,
s a harmadik – álomba vitt.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. június 4.
__________________________
DER ABEND IST MEIN BUCH
Der Abend ist mein Buch. Ihm prangen
die Deckel purpurn in Damast;
ich löse seine goldnen Spangen
mit kühlen Händen, ohne Hast.
Und lese seine erste Seite,
beglückt durch den vertrauten Ton, –
und lese leiser seine zweite,
und seine dritte träum ich schon.
1 hozzászólás
Kedves Dávid!
Ezek a sorok azt bizonyítják, hogy kedves számára ez a könyv:
“aranyló csatját, nem sietve,
gyöngéd kezekkel oldom én.”
Szeretettel: Rita 🙂