Rainer Maria Rilke:
[Ich schreite einsam weiter.
Mir zuhäupten…]
Ich schreite einsam weiter. Mir zuhäupten
fühl ich den Frühling in den Zweigen zittern.
Und einmal werde ich mit unbestäubten
Sandalen warten an den Gartengittern.
Und du wirst kommen wenn ich dann dich brauche
und wirst mein Zaudern nehmen als ein Zeichen,
und wirst mir still vom allerletzten Strauche
die vollen Sommerrosen niederreichen.
Aus der Sammlun Dir zur Feier |
Rainer Maria Rilke:
[Magányban lépek tovább. Érzi
fejem…]
Magányban lépek tovább. Érzi fejem,
az ágakban a tavasz ott remeg már.
És egyszer majd tiszta, portól festetlen
szandálban várlak a kert rácsainál.
És eljössz majd, hogyha szükségem lesz rád,
és habozásom jelnek értelmezed,
és halkan tarolva utolsó bokrát
a nyári rózsák csokrát nyújtja kezed.
„A Te ünnepedre” c. gyűjteményből
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Tetszéssel olvastam ezt a versfordítást:
“és habozásom jelnek értelmezed,
és halkan tarolva utolsó bokrát
a nyári rózsák csokrát nyújtja kezed.”
Ma még tart az ünnep, legyen szép napod!
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!