Rainer Maria Rilke: Leichen-Wäsche
Sie hatten sich an ihn gewöhnt. Doch als die Küchenlampe kam und unruhig brannte im dunkeln Luftzug, war der Unbekannte ganz unbekannt. Sie wuschen seinen Hals,
und da sie nichts von seinem Schicksal wussten, so logen sie ein anderes zusamm, fortwährend waschend. Eine musste husten und ließ solang den schweren Essigschwamm
auf dem Gesicht. Da gab es eine Pause auch für die zweite. Aus der harten Bürste klopften die Tropfen; während seine grause gekrampfte Hand dem ganzen Hause beweisen wollte, dass ihn nicht mehr dürste.
Und er bewies. Sie nahmen wie betreten eiliger jetzt mit einem kurzen Huster die Arbeit auf, so dass an den Tapeten ihr krummer Schatten in dem stummen Muster
sich wand und wälzte wie in einem Netze, bis dass die Waschenden zu Ende kamen. Die Nacht im vorhanglosen Fensterrahmen war rücksichtslos. Und einer ohne Namen lag bar und reinlich da und gab Gesetze.
Paris, Sommer 1908 (vor dem 15. Juli)
|
Rainer Maria Rilke: Hullamosás
A megszokás lám működött. Csak hát mécses zavart táncától a kis teremben, homályos huzatban, az ismeretlen még idegenebb lett. Mosták nyakát,
mivel nem tudhatták, mi volt a sorsa, így költöttek hát valamifélét, s mosták. Egyik nőnek kapart a torka, s addig az ecetes szivacs végét
hagyta az arcon. Pihenőt jelentett a másiknak is. Kemény kefén felgyűlt cseppek peregtek le; amíg elesett, görcsös keze mindüknek jelzett, vége van, és a szomjúhozás megszűnt.
Bizonyságot tett. Mintha hatott volna, sietős lett – csak egy rövid köhintés – a munka. Mintha tapétán botolna görbe árnyékukban egy néma intés,
vergődés, mint háló, mit örvény kezelt. S a mosás nem maradt végezetlenül. Az éj ablak mögül könyörtelenül nézett, pucér keretből. Ő név nélkül, pőrén, tisztán ott feküdt, s törvénykezett.
Párizs, 1908 nyarán (július 15. előtt)
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“Ő név nélkül,
pőrén, tisztán ott feküdt, s törvénykezett.”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita! Így lehetett.