Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt – Teil 3, Lieben (I-XXII.)
XVII
WIR gingen unter herbstlich bunten Buchen, vom Abschiedsweh die Augen Beide rot … „Mein Liebling, komm, wir wollen Blumen suchen.“ Ich sagte bang: „Die sind schon tot.“
Mein Wort war lauter Weinen. – In den Äthern stand kindisch lächelnd schon ein blasser Stern. Der matte Tag ging sterbend zu den Vätern, und eine Dohle schrie von fern. –
Erste Veröffentlichung: Weihnachten 1896
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 89-100, (S. 97)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
|
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva – 3. rész, Szerelem (I-XXII.)
XVII
MENTÜNK az őszi, tarka bükkfák alatt, búcsúzó szemeink rőt-hervadtak … „Gyere drágám, hátha virág is akad.“ Félve mondtam: „Már meghaltak.“
A szavam csupa sírás. – Az éterben halvány csillag állt már mosolyogva. A renyhe nap is haldoklott szép csendben, és távolról szólt egy csóka. –
Első megjelenése: 1896. karácsonya
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 89-100. old. (97. old.),
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Lehangoló, szomorú sorok, pedig az ősz is tud szép lenni és nem kell minden virágot letépni.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!