Rainer Maria Rilke: Lieben (I-XXII) XXII / Szerelem (I-XXII.) XXII.

XXII

ES ist lang, – es ist lang …
wann – weiß ich gar nimmer zu sagen …
eine Glocke klang, eine Lerche sang –
und ein Herz hat so selig geschlagen.
Der Himmel so blank überm Jungwaldhang,
der Flieder hat Blüten getragen, –
und im Sonntagskleide ein Mädchen, schlank,
das Auge voll staunender Fragen …
Es ist lang, – es ist lang …

Erste Veröffentlichung: Weihnachten 1896

In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 89-100, (S. 100)

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

XXII

Régen volt, – Régen volt …
hogy mikor – az már messzire szállt…
csengő harang szólt, pacsirta dalolt –
és egy szív olyan boldogan pulzált.
Csupasz égbolt friss erdőre hajolt,
orgona virágpompában állt , –
ünnepi díszben karcsú lány pózolt,
ámuló szeme válaszra várt …
Régen volt, – régen volt …

Első megjelenése: 1896 karácsonya

In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 89-100. old. (100. old.)

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

(fordította: Tauber Ferenc)