Manchmal fühlt sie
Manchmal fühlt sie: Das Leben ist gross,
Wilder, wie Ströme, die schäumen,
Wilder, wie Sturm in den Bäumen.
Und leise lässt sie die Stunden los
Und schenkt ihre Seele den Träumen.
Dann erwacht sie. Da steht ein Stern
Still überm leisen Gelände,
Und ihr Haus hat ganz weisse Wände –
Da weiss sie: Das Leben ist fremd und fern –
Und faltet die alternden Hände.
Rainer Maria Rilke |
Érzi: (a nő, az) élet néha nyújt csodát…
Érzi: (a nő, az) élet néha nyújt csodát,
Bőszebb, mint tajtékos patakok,
Bőszebb, mint fát gyötrő viharok.
S enged nő futni minden órát,
Hagyja, lelkét uralják álmok.
Aztán ébred: Egy csillag néz
Halkan le a csendes vidékre,
Háza falát festi fehérre –
Rájön: Az élet mily nehéz –
S néz vénülő, kulcsolt kezére.
Szalki Bernáth Attila |
1 hozzászólás
“Rájön: Az élet mily nehéz ?
S néz vénülő, kulcsolt kezére.”
Nem jó megöregedni, de fiatalon se jó meghalni.
Szeretettel: Rita