Rainer Maria Rilke: [Nennt ihr das Seele, was so zage zirpt…] / [Méghogy lélek? Tespedő tücsök szól …]

Nennt ihr das Seele, was so zage zirpt
in euch? Was, wie der Klang der Narrenschellen,
um Beifall bettelt und um Würde wirbt,
und endlich arm ein armes Sterben stirbt
im Weihrauchabend gotischer Kapellen, —
nennt ihr das Seele?

Schau ich die blaue Nacht, vom Mai verschneit,
in der die Welten weite Wege reisen,
mir ist: ich trage ein Stück Ewigkeit
in meiner Brust. Das rüttelt und das schreit
und will hinauf und will mir ihnen kreisen….
Und das ist Seele.

Aus: Advent, VERLAG VON P. FRIESENHAHN., Leipzig, 1898, S -18-, Michael Georg Conrad gewidmet
https://www.deutschestextarchiv.de/rilke_advent_1898/1>

Méghogy lélek? Tespedő tücsök szól
bennetek. Mint csörgő – bolond sipkáján –,
koldul tapsért, meg bókért viháncol,
s végül magányos, szegény, haldokol,
gót kápolna tömjénfüst-imájánál, —
Méghogy ez lélek?

Ha kék éjt nézek, májusnak havát,
hol éterben kering utak özöne,
érzem: időtlenség egy darabját
hordozom bent. Az megráz, és kiált,
és törekszik fel, mert velük körözne….
És ez a lélek.

Forrás: Advent, VERLAG VON P. FRIESENHAHN., Leipzig, 1898, S -18-, Michael Georg Conrad-nak ajánlva
https://www.deutschestextarchiv.de/rilke_advent_1898/1>

(fordította: Tauber Ferenc)