Rainer Maria Rilke: ROSA HORTENSIE
Wer nahm das Rosa an? Wer wusste auch,
dass es sich sammelte in diesen Dolden?
Wie Dinge unter Gold, die sich entgolden,
entröten sie sich sanft, wie im Gebrauch.
Dass sie für solches Rosa nichts verlangen.
Bleibt es für sie und lächelt aus der Luft?
Sind Engel da, es zärtlich zu empfangen,
wenn es vergeht, großmütig wie ein Duft?
Oder vielleicht auch geben sie es preis,
damit es nie erführe vom Verblühn.
Doch unter diesem Rosa hat ein Grün
gehorcht, das jetzt verwelkt und alles weiß.
Herbst 1907, Paris, oder Frühling 1908, Capri
|
Rainer Maria Rilke: RÓZSASZÍN HORTENZIA
Rózsaszínre ki várt? Ki gondolta,
hogy ez gyűl fel az esernyő-virágban?
Mint fakuló fém arany vonzásában,
szűnik a rőtségük, mintha kopna.
Hogy odaadják a rózsaszínt ingyen!
Vagy marad, s légből mosolyog nagyot?
Vagy angyalok fogadják be nagy híven,
irgalmasan, mint múló illatot?
Tán azért hagyják, hogy szabaduljon,
ne tudja meg: enyészetre jelölt.
Ám rózsaszín alatt a jámbor zöld,
simult, most meg hervad mindentudón.
1907 ősze, Párizs, vagy 1908 tavasza, Capri
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Rózsaszínre ki várt? Ki gondolta,
hogy ez gyűl fel az esernyő-virágban?”
Van olyan, hogy rózsaszínben látjuk a világot, azonban ki előbb, ki később meglátja a szürkét, vagy akár a feketét is.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!