A vízesés – jégfal, keretben, S a tónál csókaraj lapít. Fagytól piros füllel szerelmem Csínyt tervez rajtam valamit. Nap csókol minket. Ágak nyílnak, Köztük egy moll-csengő libeg, S ahogy megyünk, pórusainkat A reggel-illat tölti meg. Fordította: Szöllősi Dávid
Der Wasserfall ist eingefroren, Die Sonne küßt uns. Traumverloren 1895. |
1 hozzászólás
Kedves Dávid!
Tetszéssel olvastam a fordítást. Szerethető,kedves sorok.
Szeretettel: Rita 🙂