Träumen XV/
Im Schoß der silberhellen Schneenacht
dort schlummert alles weit und breit,
und nur ein ewig wildes Weh wacht
in einer Seele Einsamkeit.
Du fragst, warum die Seele schwiege,
warum sies in die Nacht hinaus
nicht gießt? – Sie weiß, wenns ihr entstiege,
es löschte alle Sterne aus.
Rainer Maria Rilke:
Prag, März 1895 |
Álmodozás XV.
Ezüstös, havas éj ölében
szunnyad messze mind valahány,
de örök kín van egyben ébren,
a lelket gyötrő vad magány.
A lélek ott bent miért hagyja,
s nem önti éjbe fájdalmát?
Nem teszi, mert ezzel, tudja,
(meg)ölné (az) éj minden csillagát.
Szalki Bernáth Attila |
4 hozzászólás
Kedves Attila bá’,
jól feladtad a leckét szerkesztésből, mert nem volt “sima ügy”, de én is tanulok ezekből az új formátumokból, megoldottam.
Köszönöm, hogy bátran haladsz az újításokkal, Ferinek pedig külön köszönet, hogy elhozta ide, mert nagyon szépek és áttekinthetők így a fordítások.
Örömmel olvastalak – főleg a magyar változatot, azt jobban értem. 🙂
A többit majd hozzáteszik a német nyelvben jártas fordítók. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tauber Ferenc tette így fel fordításait először, nem én.
A leckét ő adta fel, nem igaz? De jól tette. A Bábelen ez
a megszokott. Így jobban össze lehet vetni az eredeti szövegét a
fordítással.
Béke jelenünkre!!! Szeretettel üdvözöl Attila bá’
Feri nem adta fel a leckét, mert ő megformázva teszi fel a verseit, kevesebbet kell alakítani rajtuk. Nálad más volt most a helyzet. Nagy sortávolságokkal küldted be, mint mindig. Normál esetben is “munkás”, de a “táblázatos” formát jóval nehezebb alakítani. Erre értettem, hogy feladtad a leckét. 🙂
A megoldás megszületett. Tedd fel továbbra is így, szép lesz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Őszintén szólva nekem is a magyar fordítás tetszik, bár ezt a néhány német szót el tudom olvasni és nagyjából fordítani is, de a mi gyönyörű és választékos kifejezéseinkhez még csak hasonlítani se tudnám a németet. Ennyi elfogultságot az anyanyelvem szeretete iránt fogadj el tőlem.
A magány fájdalma megölné a csillagokat. Tartalmas, szép, fájdalmas gondolatok.
Szeretettel: Rita 🙂