Rainer Maria Rilke: Träumen XXII / Álmodás XXII.

XXII

WIE eine Riesenwunderblume prangt
voll Duft die Welt, an deren Blütenspelze,
ein Schmetterling mit blauem Schwingenschmelze,
die Mainacht hangt.

Nichts regt sich; nur der Silberfühler blinkt …
Dann trägt sein Flügel ihn, sein frühverblaßter,
nach Morgen, wo aus feuerroter Aster
er Sterben trinkt …

Prag, 14. April 1896

In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 71- 85, (S. 82)

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

XXII

VIRÍT, mint óriás csodatölcsér
illatos világ, rajt fedőlevele,
azon billeg kék, fényes szárnyú lepke:
májusi éj.

Nincs mozgás; csak ezüst csáp világlik …
Majd viszi szárnya – fakón már – a mából
új napba, s tűzpiros őszirózsából
halált iszik …

Prága, 14. April 1896

In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 71-85. old. (82. old.)

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

(fordította: Tauber Ferenc)