Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
IV
EINE alte Weide trauert
Dürr und fühllos in den Mai,
Eine alte Hütte kauert
Grau und einsam hart dabei.
War ein Nest einst in der Weide,
In der Hütt’ ein Glück zuhaus, —
Winter kam und Weh, und beide —
Blieben aus . . . .
Koronás álmomban…(2.)
ÁLL az öreg fűzfa gyászban,
Május van, s száraz az ág,
Gubbaszt vén kunyhó magában,
Benne szürke a világ.
Volt egy fészek fűzfaágon,
Kunyhót öröm járta át, –
Tél jött, s mind, akár az álom,
Messze szállt…
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
“Május van, s száraz az ág”
Ez bizony szomorú látvány, ahogy a fészek “néptelensége” is.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm figyelmed, véleményed.
Én csak szomorkás, ugyanekkor derűs is vagyok, mert érzésem szerint bár
a fordítások ritmusát, rímelésért, ha nem is tudatosan, de valahogy mégis
csak érzékeled…, s ahhoz szólsz hozzá, amit arra érdemesnek tartasz.
Szeretettel üdvözöl Attila