Rainer Maria Rilke:
Werkleute sind wir…
Werkleute sind wir: Knappen, Jünger, Meister,
und bauen dich, du hohes Mittelschiff.
Und manchmal kommt ein ernster Hergereister,
geht wie ein Glanz durch unsre hundert Geister
und zeigt uns zitternd einen neuen Griff.
Wir steigen in die wiegenden Gerüste,
in unsern Händen hängt der Hammer schwer,
bis eine Stunde uns die Stirnen küsste,
die strahlend und als ob sie Alles wüsste
von dir kommt, wie der Wind vom Meer.
Dann ist ein Hallen von dem vielen Hämmern
und durch die Berge geht es Stoß um Stoß.
Erst wenn es dunkelt lassen wir dich los:
Und deine kommenden Konturen dämmern.
Gott, du bist groß.
26.9.1899, Berlin-Schmargendorf
|
Rainer Maria Rilke:
Építők vagyunk…
Építők vagyunk: mester, segéd, legény,
és főhajódon végzünk ácsolást.
S néha érkezik egy komoly jövevény,
és átvilágít mindahányunk lelkén,
és remegve mutat egy új fogást.
Ringató állványra visz fel az ihlet,
Kezünkben kalapács üt konokul,
míg egy óra homlokon csókol minket,
csillog, jön, mintha tőled tudna Mindent,
mint tengerről a szél tolul.
Így záporozik, farag a kalapács,
s hegyeket repeszt meg akaratunk.
Csak ha sötét lesz, ernyed el karunk:
S kontúrodat rajzolja a hasadás.
Nagy vagy, Urunk.
1899.9.26., Berlin-Schmargendorf
(fordította: Tauber Ferenc) |
14 hozzászólás
Kedves Feri!
Nem irigylem, hanem csodálom, és örömmel olvasom színvonalas
Rilke – fordításaidat. Ha hangosaan olvasom az alább idézett sorokat
bennem a jelölt ritmika muzsikál. Fordításodban a rímek mintha
ellenkezően csengnének. Tévedek talán?
Werkleute sind wir: Knappen, Jünger, Meister,
u – u – u – u – u – u hatodfél jambus nőrímel
und bauen dich, du hohes Mittelschiff.
u – u – u – u – u – ötos jambus hímrím mel
Barátsággal üdvözöl Attila bá’
Szerintem nem úgy van a ritmusképlete:
Az első szót én daktilusnak hallom, amit spondeus követ, aztán két trocheus majd megint spondeus. A második sorban ugyanez, de az utolsó szótag: szün.
Lehet hogy másképp is lehet értelmezni a ritmusát,
az első szótag azonban biztosan hangsúlyos, azaz nem lehet jambus.
-uu /- – // -u -u / –//
-uu/ — //-u-u/ – z//
A hímrím és nőőrim kérdésében pedig:
Szerintem nem igaz, hogy hímrímet csak hímrímmel szabad visszaadni, nőrímet meg csak nőrímmel. Aki hímrímre nőrímet rímeltet, vagy fordítva, az viszont, hogy közös ismerősünket idézzem: botfülű dilettáns.
Kitartok a magam álláspontja mellett.
Meghallgattam a vers német szövegét. Nem mond ellen az én skandálásomnak.
Ha javasolhatom, kérd ki erről mások véleményét is.
Részemről sincs kötözködés, csak jobbító szándék, és elismerem, ha tévedek.
Az utolsó sor fordítása – u u – chorjambus tökéletes!
Barátsággal üdvözöl Attila bá’
A jambus [u_u_u_] …. lüktetésű.
Ez nem az, mert _uu vel kezdődik. Nem lehet úgy hangsúlyozni, hogy a ‘Werk-‘ szótag hangsúlytalan legyen. A Rilkei ritmus egyébként nagyon gyakran nem tartja magát a klasszikus ritmusképletekhez.
A Panther-ről azt írtad: “A páratlan sorok hatodfél trocheusok, nő rímmel – u végződnek.
A páros sorok ötös trocheusok, hímrímmel u – végződnek.”
Ezzel szemben én hivatalos elemzésben azt olvastam róla, hogy ötödfeles jambusokból épül fel.
Mindemellett, ha pl. megzenésítéséről lenne szó (vagy lépkedni kéne a ritmusára), közvetlenül az iktusos szótag előtt lenne az ütemvonal azaz pl. rögtön az elején a “Sein” szótag ‘Auftakt’-nak minősülne, és ily módon valóban trocheikus a lejtése. De szerintem ez csak elnevezés kérdése, valószínűleg ugyanazt a ritmust tapsolnánk rá. Egészen más a helyzet a sorvégekkel, ahol szerintem a Párducnál a ritmus megköveteli a zenei ritmus (előbb 6-ra majd szünetekkel) 8-ra való kiegészítését.
Wolfgang Kaysernek tehát igaza van, amikor azt mondja, a daktilus jellegű és anapesztus jellegű sorokban közös jellemző, hogy az iktusos szótagok között két ‘töltelék= hangsúlytalan szótag van, ezért kár különbséget tenni köztük. Ugyanezt a jambikus és trocheikus sorokra ugyan nem mondja ki explicite, de (ha figyelembe vesszük az ‘Auftakt’ szerepét és főleg a sorvégek- szünetek-cezúrák /?tisztázatlan?/ kérdéseit, akkor sokszor meddőnek tűnik a ritmusfajta megnevezése körüli vita. Pedig “tapsolva” vagy zenei hosszúságot/ritmust hozzárendelve a sorokhoz gyakran kiderülne, hogy a két vitázó ugyanarról beszél.
Ettől függetlenül a ‘Werk-‘ szótag kétséget kizáróan hangsúlyos, az utána következő pedig szerintem hangsúlytalan. == daktilus
Bocsáss meg,nem értek egyet a ritmusok relativizálásával.
Maradok a Hegedűs Géza által tanítottak mellett.
A jövőben, ha követlek is fordításommal, ezen túl nem
fűzök véleményt a te fordtásodhoz.
Tiszteletben tartom műfodítási elveidet, gyakorlatodat.
Barátsággal üdvözöl Attila bá’
Még bonyolultabb a helyzet a 3/4-es ill. egyéb páratlan ritmusú versekkel (és dalokkal). Pl. Weöres: Valse Triste-je, ahol a sorok vagy 8 vagy 7 szótagból állnak. Maga Weöres is szomorú keringőnek nevezte el, tehát ?-es ritmusra írta.
Az első strófában (8! szótag) ez úgy jön ki, hogy [Hű-vös és (3)] [ö-reg az (3)] es _ _(3)- te _ _ (3).
A másodikban: (7! szótag): [Köd-ben a (3)] [temp _-lom (3)] [domb (3)] [-ja ? ?(3)]
A többinél ugyanez variálódik.
Azaz: a 7 vagy 8 szótag mégis keringőt ad ki, mert nem is 9-re, hanem 12-re kell kiegészíteni a ritmust zenei szempontból. Van aki azt mondja (E.I.) hogy a zene az más, mint a vers. Szerinten teljesen egy tőről fakadnak, és fő orientáció az emberi lépések ritmusa. Ezért is dominálnak a versekben is a páros ritmusok. De a páratlanok alapja is az, gondolj csak a metronómra, ami a ?-et is csak úgy tudja kifejezni, hogy jobbra-balra (ez 2) dől. Az emberi elme ugyanis a harmadik ütést, ami >asszimetrikusan< jön hozzá, összeköti az első kettővel, és úgy érzi, hogy az egy-két-há, egy-két-há.
Egyébként elmélet sokféle létezhet, de csak a gyakorlat mutathatja meg ezek igazát.
Ferikem, mi az hogy HIVATALOS értelmezés? Kijelölt az ENSZ vagy mittudomén milyen
nemzetközi szerv olyan bizottságot, amely poétikai ügyekben kimodta a nemzetközileg
kötelező kánont? Egyébként A párduccal kapcsolatban úgy áll a dolog, ahogy írtam.
Aki minden sorrol azt véli, hogy ötös jambusokból áll, az vagy vak, vagy nem tud számolni.
Az általad szóba hozott és tisztelt mester véleménye szerintem csak a német nyelvű
költészetre érvényes, a magyar műfordítás irodalomban az elmúlt századokban kialakultak
például a németből fordítás szabályai, a kánon. Én ehhez igazodom. Ami a megzenésítéseket illeti, ahhoz nekem gőzöm sincs, én nem megzenésítésekhez fordítok.
Barátsággal üdvözöl Attila bá’
Én is megcsináltam, talán holnap már fenn lesz.
Érzés után fordítottam, holmi elmélet nélkül…
Igen, a német eredeti skandálása alighanem
másképp helyes, mint a magyar műfordításé…
Örülök és becsülöm Mindkettőtök lelkesedését! 🙂
Szeretettel várom!
Üdv
Feri
🙂 Üdv: Dávid 🙂
Világos, hogy “hivatalos” elemzés nem létezik. A “Panther”-ről néhány, interneten is hozzáférhető forrás:
https://lyrik.antikoerperchen.de/rainer-maria-rilke-der-panther,textbearbeitung,7.html
ebből idézek:
“Das Versmaß in dem Gedicht ist ein fünfhebiger Jambus, mit einziger Ausnahme im letzten Vers, der nur aus einem vierhebigen Jambus besteht.” 5 illetve 4 nem egyenlő hattal. Jambus nem egyenlő trocheussal.
Iskolában is “hivatalosan” így tanítják:
https://www.lerntippsammlung.de/Rilke-_-der-Panther.html
Svájcban is:
https://meinstein.ch/deutsch/der-panther-von-rainer-maria-rilke/
Német érettségizőknek is:
https://www.abipur.de/hausaufgaben/neu/detail/stat/124568212.html
Remélem, hosszabb felsorolást nem kérsz, bár a ‘találatok’ száma nagy.
Mindemellett én tartom magam ahhoz, amit az “Auftakt”-ról és a lehetséges trocheikus értelmezésről az előzőekben már leírtam.
És végül is a lehető legjobb fordítások elérése a cél.
Én meg tartom magam ahhoz, amit magyar füllel halottam a német szöveg
felolvasáskor, amit magyar szemmel megszámoltam a német szövegben.
“A párduc” elemzői mindenütt öt (+ feles) jambust írnak, az utolsó sornál 4-est. Én még egyetlen olyan véleményt sem olvastam, amely 6-ot mondott volna, és trocheust. Mind tévednének, csak Te nem? Hegedűs Géza vajon mit mondana? A magyar fül nem mondhatja azt, hogy a német szövegben hangsúlyos, ami hangsúlytalan, vagy fordítva. Akkor ugyanis a magyar füllel van baj.