Rainer Maria Rilke: Wintermorgen
Der Wasserfall ist eingefroren,
die Dohlen hocken hart am Teich.
Mein schönes Lieb hat rote Ohren
und sinnt auf einen Schelmenstreich.
Die Sonne küßt uns. Traumverloren
schwimmt im Geäst ein Klang in Moll;
und wir gehn fürder, alle Poren
vom Kraftarom des Morgens voll.
1895 |
Rainer Maria Rilke: Téli teggel
A vízesés áll dermedten,
meredt csókák a tónál.
Kipirult fülű szerelmem
huncutkodni próbál.
A nap megcsókol, ébredő kórus,
Ágak közt úszik mollban egy dal;
és lépdelünk, minden pórus
telve a reggel illatával.
1895
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“minden pórus
telve a reggel illatával.”
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!