|
Rainer Maria Rilke:
[Wo sind die Lilien aus dem hohen Glas…]
Wo sind die Lilien aus dem hohen Glas,
die deine Hand zu pflegen nie vergaß?
Schon tot?
Wo ist die Freude deiner Wangen hin,
die wie ein ganzer Lenz zu prangen schien —
Verloht?
Und wo ist unser Glück so groß und rein,
das hell dein Haar wie ein Madonnenschein
Umspann?
Auch das ist tot. Heut weinen wir ihm nach,
und morgen kommt der Frost uns ins Gemach —
Und dann?…
Aus: Advent
|
Rainer Maria Rilke:
[Magas üvegből a liliom hol van …]
Magas üvegből a liliom hol van,
mit a kezed ápolt szakadatlan?
Elhalt?
Hová tűnt orcád gyönyöre tova,
olyan volt, mint a tavaszi csoda —
Hervadt?
S boldogságunk, mely tisztán növesztve
hajadat mint glória övezte
lazán?
Halott az is. Még a siratás nagy,
ám holnap hajlékunkba jön a fagy —
Aztán?…
Forrás: Advent
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Nagyszerűen mutatja be a költő azt, hogy minden mulandó. Tetszett a versválasztásod.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Ez még a korai versei közül való. Már ekkor is rengeteget kísérletezett a formai- és rím-megoldásokkal.
Szeretettel
Feri