Einsamkeit
Die Einsamkeit ist wie ein Regen.
Sie steigt vom Meer den Abenden entgegen;
von Ebenen, die fern sind und entlegen,
geht sie zum Himmel, der sie immer hat.
Und erst vom Himmel fällt sie auf die Stadt.
Regnet hernieder in den Zwitterstunden,
wenn sich nach Morgen wenden alle Gassen
und wenn die Leiber, welche nichts gefunden,
enttäuscht und traurig von einander lassen;
und wenn die Menschen, die einander hassen,
in einem Bett zusammen schlafen müssen:
dann geht die Einsamkeit mit den Flüssen…
Rainer Maria Rilke
Magány
Magány, mint eső hull a fődre.
Eső tengerből este jő a földre;
a síkságból kívánkozik tetőre,
s az égbe megy, hol helyet mindig talál.
S csak égből hull a városra alá.
Esik eső szürkületi órában,
s ha reggel pirul az utcák sorában,
ha testek nem lelnek társat egymásban,
csalódva gyűlölködnek e világban,
s nem tudnak együtt élni párban,
de ha ágy közös, együtt kell aludni:
s magány folyókkal ekkor fog elúszni…
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Ezt is olvastam már más fordításban, van, mikor csak a szavak változnak, de előfordul, hogy némileg a mondanivaló is.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm a figyelmed.Erről a versről az első fordítást Nemes Nagy Ágnestől
olvashatod a Bábelen.Próbáld meg skandálva olvasni a versfordításokat,
nagyon figyelve a sorvégekre, a rímekre.
Szeretettel üdvözöl Attila