Rainer Maria Rilke:Traumgekrönt – Teil 3, Lieben (I-XXII.) XVII

Traumgekrönt
– Teil 3, Lieben (I-XXII.)

XVII

WIR gingen unter herbstlich bunten Buchen,
vom Abschiedsweh die Augen Beide rot …
„Mein Liebling, komm, wir wollen Blumen suchen.“
Ich sagte bang: „Die sind schon tot.“

Mein Wort war lauter Weinen. – In den Äthern
stand kindisch lächelnd schon ein blasser Stern.
Der matte Tag ging sterbend zu den Vätern,
und eine Dohle schrie von fern. –

Rainer Maria Rilke

Álommal koronázva
– 3. rész, Szerelem (I-XXII.)

XVII

MENTÜNK bükkfák őszi színözönében,
Szemünk búcsú fájdalmában izzott…
„Szedjünk virágot, kedvesemet kértem.”
De féltem is:„Már mind halott.”

Minden szavam hangos sírás volt. – S égen
gyermek mosollyal sápadt csillag állt.
Nap haldokolt az őszi táj ölében,
s messze mélyen csóka kiált.

Szalki Bernáth Attila