Angyalok libbennek,
szárnyuk zizeg.
Nem kellek én már,
csak a Senkinek.
A Senki most „éppenség”
rám mosolyog,
gyönyörűm, mondja épp,
veled vagyok.
Senkikém, mindenkém,
maradj velem,
kívánlak, szeretlek, én édesem!
Maradok, maradok,
ne hagyjál el,
semmilyen világ már nem érdekel…
10 hozzászólás
De szép! a pesszimizmusból indul és a vers végére rád talált a boldogság! De szép! 🙂
örülök, hogy tetszett… 🙂
Üdítően hat ez a vers, tetszett a ritmikai megoldása, olyan népdalszerűen lendül meg (az első szakasz záró sorában nekem egy "sej, Senkinek." jött volna hangulatában és ritmusában is). Szóval teljesen dal, a szövegvilág, a hangulat, a fonás egyértelműen ezt hozta bennem. Nagyon élveztem olvasni.
aLéb
szia aléb!
mindig megtisztelsz, ha olvasol! 🙂
túlparti
Aranyos!
Tetszett!
Szeretettel: Ica
szia oroszlán-Ica!
kösz, hogy olvastál!
szeretettel: túlparti
Kedves Túlparti!
Ha ő a Senki, akkor már Valaki! 🙂
Ez a keserédes, fanyarkás humor megfogott. Nekem tetszik!
Üdv:
Ylen
szia Ylen!
+tiszteltél, hogy olvastál egy "keserédest". 🙂
s üdv, neked is!
Remek vers. A rád jellemző humorral, de mégis komolyan…grat.😊
szia, köszönöm!