Rám talált újra a szél,
s a lét viharába dalol,
kékülő hajnallal kél,
fénye lélekig hatol.
Messze viharok dühét,
csendes szellővé szövi,
fájdalmak sodró vizét,
békés partokra viszi…
De hallom, hogy ömlik a szó
A szátokból, kiáltva rám
Csak szállok a lelkemnek jó
A messzeség jön el hozzám.
És hallom ha tombol a vád,
ordítva küldene vészt,
sodorna de nem tud már
mert jobb lettem, s újra egész.
Rám talált újra a szél,
s a lét viharába dalol
veled jő, tengerből kél,
s új nap indul valahol…
10 hozzászólás
kedves András!
hideg a széllel
lesz csak igazán hideg
nélküle semmi
napsütést a szél
teszi elviselhtővé
nélküle tűző
a szél egy nagyúr
ki gyilkol de segit is
egy gonosz barát
üdv Tóni
köszönöm, kedves Tóni
Tetszik a ritmusa, a rímképzésben viszont még van mit gyakorolni.
időm is van Csaba:)
Gyakorolj András! DDD
Találjon meg minden szép, daloljon a lét, szívből kívánom! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Azt teszem, kedves Selanne, ha pedig benne marad egy-két ragrím, hát engem nem zavar:)
köszönöm, hogy benéztél
Szép lett!
Nekem különösen a befejezés tetszett!:)
köszönöm, kedves Dóra
Szia András! 🙂
Ha valamit utálok, az a szél. Még a lágyabbat is, mert szemtelenül felerősödik. 🙂
Ahogy soraid olvasom, egyre inkább rádöbbenek, hogy igazat kell adnom neked néhány dologban, de ez inkább a lét viharára vonatkozik.
Új oldaladról ismerhetlek meg a versből, éppenséggel ez itt olyan, mintha nem te írtad volna, hanem valaki kézen fogott, s vezette a tollat.
Ez nem jelenti azt, hogy nem értem a mondanivalót, de hiányoznak a szonettek, melyek annyira kapcsolódnak hozzád, hogy én is merítettem belőlük.
Fájó ez a vers, hiányérzetem támad, ugyanakkor elismerem, hogy néha váltani kell.
A legpozitívabb benne az "újra egész". Ennek örülök, mint annak is, ha írsz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
köszönöm, kedves Kankalin