Mosolyogj ráncoslelkű hajnalon,
éjben felejtett sajgó ábrándokért.
Szonátát fest szemeink alkonya,
pillantást keres a véges végtelen,
göncölszekéren ringatószerelem.
Mosolyogj ráncoskedvű éjjelen,
fecske suhan át fekete képzeten.
Májust szitál ködös réteken,
hol elsétál múlt s jelen gondolata,
hűvös vihart szór egy vígballada.
7 hozzászólás
Tetszik a hangulat, kérem szépen! Közel áll a lelkemhez. 🙂
Örülök neki kérem szépen 😊😊
Szia, nagyon tetszett! Majd még jövök! Szeretettel: én
Szia Alkonyi!
Egy egy írásodnál mindig egy bizonyos hangulat,
egy bizonyos sejtés.egy bizonyos kifejezési mód,
rajzolódik ki és az,hogy nagyon sokat szeretnél
kimondani,elmondani…de nem csak ez,hanem
az is,hogy ´megfejteni´szeretnéd a dolgokat!
Ezért teszed többször az ´elmélkedés´katagóriába
írassaidat!
Egy keretet adsz,amelybe nagyon sok belefér!
Szia sailor😊
Mindig mindenre kerestem a választ az életem során…
Már nem érdekel, már nem szeretném tudni a válaszokat.
Úgy gondolom a sors, és a véletlen egy hintón ücsörögnek.
Elmélkedni imádok, de a választ nem várom sem a sorstól, sem a véletlentől.
Örültem Neked 😊
Szeretettel: Alkonyi
Ez külsöleg is látszik az írásaid felépítésében!
Az egyes helyeken több értelmet,értelmezést is
rejtenek,rejthetnek soraid!
Telített gondolatok,néha ábrándozás,de mindig
a legfonosabb jellege írásodnak mint ez a sor:
"pillantást keres a véges végtelen,"…
keresése és kutatása a szerencsének,a szépnek,a
boldogságnak…ami sok sok akadályba ütközik!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
"Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad"
Aki ábrándokat kerget sose lesz boldog😊
S van,hogy boldogan szomorú az, ki ábrándokat nevel.
Nyugodalmas jó éjszakát 😊