A tavasz, mint egy óvatos, puha állat
lopakodott be hozzám nesztelen,
s bár itt vannak még a tél végi árnyak,
végigsétált megsápadt kertemen.
Akár vakuvillanás, szarka rebbent,
s álmos sünök dermedtek vigyázzba.
Lépcsőmre ült, majd még egyszer körbement.
A kapu nyitva maradt utána.
14 hozzászólás
Hangulatos lett. Jelen állapotommal sokban rokon.
Áron
Köszönöm.
Szia Netelka!
Ilyenekre is képes ez a csalfa tavasz. Előbújik, megmutatja magát, aztán hirtelen eltűnik.
Hangulatos, színvonalas vers, olyankor pedig kifejezetten jó olvasni, amikor bennünk már virágzásnak indult a kikelet.
Szépek a képek, csodásan ábrázoltad a pillanatot. Remélhetőleg azért hagyta nyitva a kaput, mert minek arra a kis időre becsukni, ha úgyis visszatér.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kankalin
Azért hagyta nyitva
Köszönöm szépen 
Kedves Netelka!
Nagyon az, pedig még olvastam volna.
Köszönöm szépen az élményt.
Szeretettel: Szabolcs
Majd ha kitör a tavasz, talán nem lesz ennyire rapid – bár de, valószínűleg az lesz megint
Azért igyekszem majd elcsípni. Köszönöm!
Fura tavaszról írtál.
Akárhogy is, volt "vakuvillanás".
Nem erősségem a verselemzés, de nekem tetszett.
Gondoltam ébredő sünikre, meg a nyitva maradt kertkapura. nehogy becsukd!
túlparti
Nem, nem, azóta is nyitva áll
Köszi!
Hangulatos versedet szeretettel, szívvel olvastam. Napsugaras, vidám hétvégét kívánok: Zsuzsa
Köszi szépen
A tavasz röpke hangulatát remekül fogtad meg!
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm
Netelka, ezt nem tudtam ellesni, ezt a könnyed, de határozott történetvezetést, a szinte szikár megfogalmazás lendületeit, erejét, belső töltését, és a zárásaid hatásának a mibenlétét. Persze biztosan meg tudnám jól magyarázni minden elemét, de a hatása, az az igazán fontos. Remek volt olvasni ismét.
aLéb
Nagyon jól esik a véleményed, köszönöm szépen :))