poklok és mennyek ráfjai
lángokat majszoló szeráfjai
kétségnek indulatnak
minden és semmi királyai
érverés lelkek liánjai
értetek belőletek
kicsavart átkai a létnek
mindennek amit nem értetek
viharok vállon hordozói
villámszavú dörgővásznú
csillagszemű szentek
őrületre és mámorra egyaránt felkentek
hogy jutalom nélkül
átnyújtsák a vígaszt tinektek
kik ufóknak tűntök pillantásuk
gödreiben
mert úgy néztek rájuk
mint külön nyelven külön testtel földönkívüli menekültek
akik mindettől megmenekülnek
gyomorsavuk nedveiben elhullt gyönyör
a felemésztett csodafalat
nyeléstől hányástól sebzett garat
az útjuk.
3 hozzászólás
Örümmel üdvözöllek KŐLTŐTÁRS !!Végre, valaki ,aki igazi verset is alkot.
Nagyon köszönöm!
Tipikus szürrealista vers. Biztosan jó a maga nemében, de sajnos, nem az én világom. Ezért én nem is pontozom.
Szeretettel: Kata